Szép jó estét!
Épp az imént néztem meg a Fészbukon már beharangozott A breszti erőd című filmet.
A breszti erőd rendkívül jól kidolgozott film, önfeláldozó karakterekkel, lineáris történetvezetéssel... És mi a legjobb az egészben? Hogy ez nem mese. A film minden egyes képkockája megtörtént, habár nem feltétlenül Bresztben 1941-ben, de a háború folyamán biztos. Ez azon művek egyike, amelyet érteni kell - és valamilyen szinten át kell érezni. Az előző megállapításhoz azonban nem jár eldöntendő kérdés (Át akarod érezni, vagy sem?), mert a film eléri, hogy átérezd a filmet. Ha ismered az eseményeket, meg is érted, hogy melyik döntést miért hozták. De ismerjük meg az erőd előtörténetét.
Az erőd a XIX. században épült, és az I. világháború végéig orosz kézen volt. Itt kötötték meg azonban a Nagy háborút Oroszország részéről lezáró breszt-litovszki békét - ekkor ismerte meg a világ. Aztán a lengyel-szovjet háborúban kétszer gazdát cserélt, majd az 1921-ben megötött rigai egyezmény következtében végleg Lengyelországhoz került. A XX. században már elavultnak tartották, ám az 1939-es német támadáskor egycsapásra újra stratégiai fontosságra tett szert: a Bug több hídját is ellenőrzés alatt lehetett innen tartani, valamint fontos útkereszteződéseknél feküdt. A lengyel katonák itt hősiesen ellenálltak az először német, majd német-szovjet támadásoknak, és 1939. szeptember 14-től egészen 26-áig kitartottak. Később, 1941-ben újabb csatára került itt sor június 22-26. között.
A film egy-két nappal a támadás előtt kezdődik, idilli képsorokkal: mulatozás, tánc, szórakozás, szerelem. Minden csendes, ám egyszer csak megkezdődik a német előkészítő tüzérségi támadás: mindenki az igazak álmát alussza - illetve Alekszandr Akimov, és Ányocska horgásznak, mikor az első gránátok becsapódnak. Na most, aki nem szereti, ill. rosszat álmodik, vagy hányingere szokott lenni a vér látványától, vagy hullák tömkelegétől, az itt kapcsolja ki, vagy el se kezdje megnézni. Ugyanis innentől a film átvált egyfajta sokkoló, de a végletekig racionalista-dokumentarista ábrázolásmódba. Olyan, mintha egy párbeszédes, narrációt szinte elhagyó dokumentumfilmet néznénk, a lehető legjobb értelemben véve ezt, így aztán azt is láthatjuk, hogy a menekülő asszony hátába hogy fúródik bele a repesz.
Az effektek, és a sokkoló képek tehát helyén vannak. De beszéljünk a szereplőkről - nem, nem karakterek, ugyanis minden egyes színész valós személyt alakít! Szóval, Akelkszandr, a 333. lövészezred zeneszakaszának növendéke. Az ő szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Pjotr Gavrilov őrnagy, akinek a fegyelmi bizottság elé kell járulnia, mert a Pártnak nem tetszett, hogy katonái előtt arról beszélt, mi a teendő német támadás esetén. Jefin Fomin ezredkomisszár, Andrej Kizsevatov hadnagy, és sok más katona és tiszt, akik mind az erődben harcoltak - és Szása Akimov látta őket meghalni.
Az események általában itt is több szálon futnak, hiszen az imént felsorolt három tiszt külön-külön ellenállási gócok parancsnokai voltak, összeköttetés nem volt. Bár Szása narrál, ő is egy külön szálat képvisel, ahogy a Kolja-Szonya szerelmi szál is.
Aztán, ahogy minden filmnél szoktam, most is ejtek pár szót a haditechnikáról. Láthatunk Panzer III-asokat, habár a németek zsákmányolt francia harckocsikat is bevetettek. Felbukkan még egy Ba-10-es, Messerschmitt Bf-109-esek, Ju-87b-k, és senkinél nincs évekkel későbbi fegyver. Még annyit, hogy nem egy kéttonnás bombát, hanem többet is.
Az effektekről és a kameraállásokról még pár szót: oly' magával ragadó, és művészi, hogy az nem igaz. Lassú képsorok a szétroncsolt tetemek felett, felülnézetben láthatjuk, ahogy az egyik német harckocsi átmegy az Északi kapunál, vagy az első kézitusáról is vannak felülnézeti snittek.
És ami nagyon tetszett, az a film lezárása volt. Egyszerűen olyan megható, hogy majdnem összeszorult a torkom. Én ugyanis megszerettem, vagy megsajnáltam, de minden bizonnyal átéreztem a szereplők sorsát és helyzetét, így nagyon tetszett a monológ a fináléban. Valami ilyesmi volt - és ez a cikkem befejezése is: "Gondolj rájuk te is úgy, úgy, mintha élnének. Élnének még valahol."
10/10
