Üdvözletem!
A film alapja Erich Maria Remarque 1929-ben írt regénye, amely az I. világháború áldozatainak, a lövészárkok katonáinak mindennapos pusztulását festi le. Az ifjú Paul Baumer lelkesen vonul be katonának 1914-ben. Végigszenvedi egy szadista altiszt kiképzését, a katonaélet összes gyötrelmét, majd elesik, mégpedig egy olyan napon, amikor a hivatalos hadijelentés szerint "nyugaton a helyzet változatlan". - PORT.hu
Erich-Maria Remarque, az I. világháborúban is harcolt, s háborúellenes írásai miatt Adolf Hitler üldözte írásait, így a Nyugaton a helyzet változatlan c. regényét is, mely kétségkívül a legjobb Remarque-mű. Egyszerű, szókimmondó, könnyed hangvétele miatt bárki számára könnyen befogadható, érthető írás. Ez meg egy egész szép barokk mondat volt...
"Ez a könyv nem vád és nem vallomás. Csak beszámoló szeretne lenni egy nemzedékről, amelyet a háború elpusztított - elpusztított még akkor is, ha a gránátok megkímélték" - A könyv előszava.
Beszéljünk a filmről. A regény első megfilmesítése 1930-ra nyúlik vissza (sajnos nem láttam), majd jött az 1979-es, magyarul is kiadott film. Na, erről lesz szó.
Hogy is kezdjem... A film céljai ugyanazok, mint a könyvé, vagyis az I. világháború borzalmainak bemutatása. A narráció is ennek tudható talán be - a könyv ugyanis E/1-ben íródott, így talán nem is meglepő, hogy Paul folyamatosan kommentálja a dolgokat, s ő is mutatja be nekünk a film többi szereplőjét.
Rögtön egy támadás-ellentámadással kezdünk, mely azon a szakaszon hétköznapos, naponta többször végrehajtandó rutinfeladat.
Harc nincs túl sok benne, ami nem lenne túl nagy baj, de sajnos azon kívül, hogy siránkoznak a szereplők, történnek más dolgok is, melyek túlságosan hiányoznak a regényből!! Sajnos csak a leghangsúlyosabb jelenetek kerültek be, de azok közül sem mind (pl. Kropp - Albert - vívódása önmagával lába elvesztése miatt. Ez a regényben nagyobb hangsúlyt kap, itt csak megemlítik).
Jól elkapták azonban a film fő vonalát, mondanivalóját. Azt, hogy ez egy osztály - viszont nem úgy a szimbólumokat. Az osztály az akkori kor fiatalságát jelképezi (lehet, hogy csak a németekét, de szerintem az egész akkori európai fiatalságot), mely így is, úgy is elveszett. A legerősebb téma, hiszen az egész világháborút innen tudja bemutatni. Elég a rizsából, konkrétumokat!!
Az osztály nagy része egy szakaszba kerül, s általában osztálytársait Paul narrációja alapján ismerjük meg . ebből is tudjuk, hogy szoros az ismeretség. De sok a felvillanó emlékkép is, melyben az iskolai időket látjuk, azt, hogy hogyan és miért vonultak be (olcsó frázisok miatt), majd a frontrautazást is láthatjuk, stb..
Fontos momentuma a filmnek Kemmerich sebesülése - és halála. Nem hinném, hogy spoiler, mert nem ez nyomja rá a bélyegét, hanem Paul kegyes hazugsága Kemmerich anyja felé - ill. az anya válasza.
Láthatjuk azt is - Paul hazautazása során - , hogy az otthonmaradott férfiemberek hogyan vélekednek a fronton lévő helyzetről, a parasztvakításról, mellyel az otthoniakat áltatják. Visszamegy régi osztályfőnökéhez, aki miatt bevonultak - lényegében tehát az osztály gyilkosa - , ki közben újabb és újabb osztályokat küldött a pokolba, "ágyútölteléknek".
Egy-két nagyon fontos dolgot azért megemlítenék a regénnyel kapcsolatban - kimaradt részek: Kimaradt az, hogy az újakat tanítják - ill. utalnak rá, mert rendbe teszik a felszerelésüket, meg elveszik a lereszelt bajonettet, de pl. nincs benne, hogyan mutatják meg a regrutáknak, hogyan lehet kiszámítani, hogy a gránát hová csapódik be - a hangjából. Avagy egy, számomra hangsúlyos jelenet nem kapott helyet a forgatókönyvben: a temetői jelenet. A regényben egy tüzérségi támadás elől a temetőbe menekülnek, ahol fejfák, sírkövek repkednek, az egyik sírkő pedig agyonnyom egy katonát. A háború tehát senkit nem kímél - még a holtakat sem. Egyfajta "haláltánc" ("Danse Macabre") ez, melyben végül is mindenki a sírba kerül, tehát a háború a haláltánc - újabb szimbólum ez.
Különös esetekben azonban meg lehet menekülni a halál karmai közül - de nem azért mert szentek vagyunk. Csupán a lelki erőnknek kell elég erősnek lennie, és TALÁN megmenekülünk. Erre a megállapításra az egyik kórházi jelenet világít rá, ahogy a regényben is meg vagyon az írva - tehát azt jól visszaadva.
Belső monológok garmadáját tárja elénk a rendezés, a szinkron pedig nagyon jól visszaadja a film hangulatát. Nem az volt a lényeg, hogy mennyi járművet mutat be a film, hanem a hangulat és a mondanivaló érdekelt, amit remekül átadott. Habár a színészi játékot nem mondanám kiemelkedőnek, néhol kicsit laposabb a mimika, de egyébként nagy bajom nincs a színészekkel.
Természetesen nem áll a regény színvonalán, de remek film ettől függetlenül.
10/7
