Szép estét!

A hetekben rászántam magam, és beleástam magam Dizsingisz kán életébe, hogy ezt a filmet meg tudjam nézni, és tudjam, mi igaz, mi nem. Hát, sok minden nem...

Spoilerveszély!!

Nos tehát, nézzük csak meg a szinopszist, aztán pedig jobban beleássuk magunkat Temüdzsin sztorijába! :)

Temudjin története a XII. századból aligha cseng ismerősen, hiszen mikor megismerte és félni is megtanulta nevét a világ, akkor már Dzsingisz Kánként emlegették. Sergei Bodrov trilógiájának első része Temudjin felemelkedésének viszontagságos útját mutatja be. Apja, a kán halála után magára marad, de célját nem téveszti szem elől: a mongol törzseket egyesíteni kell. - PORT.hu

Hjajj, hol is kezdjem? Először is, nem Temujin. Magyarok vagyunk, Temüdzsin. A film első snittje a Tangut Királyságban játszódik, először nem tudtam, hogy miért, na mindegy is, még visszatérünk a tangutokra. Az első igazi jelenet már a merkitek (??) földjén játszódik, a kis Temüdzsinnek menyasszonyt keresnek. Na, itt már vannak nagy furcsaságok!

No hát, mik ezek a furcsaságok? Először tudjunk meg pár dolgot Joszügejről, meg a dolgokról. Temüdzsin apja Jiszügej baatur volt, kinek nagyapja Kabul volt. Kabulnak csupán a nevét kell ismerni (kikérdezem! :D ), mivel az ő ideje alatt tömörült két nagy törzs: a kereitek és a merkitek, és a bordzsiginek. A kereitek és a merkitet sokáig állandó háborúban álltak egymással, s Kabul fogta őket össze. Kabul egy, a bordzsigin törzsből származó egyén, melynek egyik legnagyobb és legerősebb nemzetsége a kijat volt. Kabul, és utóda, Bartan baatur is a kijat nemzetség tagja volt. Bartan fia volt Jiszügej baatur, a későbbi Dzsingisz apja. Jiszügej feleségét, Höelünt (Temüdzsin anyját) az olkonutoktól rabolta el, a film szerint azonban a merkitektől (!!). Höelün férje merkit volt, igen. De a szokás azt diktálta, hogy abból a törzsből kell választania feleségét a fiának, ahonnan a felesége származott. Ezért indultak el az olkonutok felé. Az olkonutok földje előtt feküdt az ongirat törzs szállásterülete, s Jiszügejt, meg fiát meghívta egy az ongiratoktól (kik az olkonutok "sógortörzse" voltak), egy bizonyos Dej-szecsen (ez benne van a filmben is). Azonban nem az ifjú kánjelölt választotta Börtét (sem az őt), hanem Dej-szecsen ajánlotta fel lányát, s Jiszügej ebbe bele is egyezett.

Egy másik dolog, hogy Jiszügejt a készítők nem szerették: hamarabb kicsinálták, mint ahogy az megtörtént. No, de hogy értem: Jiszügej az esküvő megtartása után Dej-szecsennél maradt, addig Temüdzsin Dej-szecsennél szolgált: leszolgálta felesége árát, nem indult haza apjával, ahogy a filmben...! Jiszügej egyedül indult haza, habár a filmben látható módon halt meg, az is igaz. De a majdani Dzsingisz egyedül ment haza, s otthon az fogadta, hogy a többiek elmentek, s csak a kiccsalád van a hajdani bordzsigin törzs helyén. A filmben azonban Tarkutaj-kiriltukkal, és néhány harcossal együtt tér haza, már Jiszügej nélkül. Azonban a filmben is összepakolnak a tajcsiutok (a kijat nemzetség riválisa a törzsön belül), Tarkutaj vezetésével.

Egyébiránt a nevekkel sehol sincs baj, az események ábrázolása ilyen szintű csúsztatásokban van megoldva, ami még mindig jobb, mint az Alexander (róla holnap! :) ).

Temüdzsin ezután annak rendje és módja szerint tajcsiut fogságba kerül, és sokáig raboskodik ott - a készítők nagyon szerették Temüdzsint rabszolgaként látni, ugyanis itt már kisfiúként elrabolták, ezzel szemben a valóságban már serdülőkorú volt, mikor elvitték.

Az is igaz, hogy egyszer megszökik, bár nem akkor találkozik Dzsamukával - róla is mindjárt. Tehát igen, első szökése sikertelen, második szökése sikeres, viszont Boorcsuval sem akkor találkozik.

No hát, Dzsamuka a másik (vagy harmadik?) igazi főszereplő. Ami jogos, de egy személyt kihagytak a sztoriból. A film szerint a cobolyszőrmét, amit Börte (az első felesége, Dej-szecsen lánya) hozományaként kapott, Toorilnak adta. Tooril Jiszügej andája (fogadott testvére volt, ugyanaz, mint Dzsamuka Dzsingisznek) volt, s ő adott Temüdzsinnek embereket, miután a merkitek (tényleg a merkitek! :D ) elrabolják Börtét. Dzsamuka Tooril unokaöccse volt, s tényleg Temüdzsin andája, bár nem vérszerződéssel pecsételték meg andaságukat, hanem ajándégokkal, és kétnapi egymás mellett alvással. És azt a bizonyos hollócsontot, amit a filmben Börte kapott meg, a valóságban Dzsamuka.

Toorilt szintúgy nem szerették, olyannyira nem, hogy bele sem írták a történetbe, és kihagyták a merkitek elleni hadjárat győzelmének dicsőségéből - a valóságban azonban Toorilnak sokkal nagyobb szerepe volt ebben a győzelemben, mint Dzsamukának. Nem fogom tárgyalni a tatárok elleni hadjáratát Temüdzsinnek, ugyanis azt a film sem taglalja (mégiscsak Toorillal együtt vívta ki ama győzelmet is...). A hadjárat következménye volt az, hogy Temüdzsint a mongolok kánjának választották, s az igazi szakítás Dzsamukával emiatt történt, nem pedig azért, mert Temüdzsin lelépett pár emberével - ez csak a szembenállásuk kezdete volt. Az első csata Dzsamuka ellen valóban Temüdzsin seregének vereségével zárult, a valóságban azonban NEM adták el rabszolgának a Tangut Királyságba!!

Na, nem fogom elmondani az egész film sztoriját. Ezek csupán az idegesítő apróságok, amelyek a magamfajtának agyára mennek, de ettől egy efféle film nem rossz, és ez sem ezektől az.

Az egyik gond a játékidő (ugyan ez egy trilógia, a másik két részt nem találtam meg...). Ez Temüdzsin felemelkedésének története lenne, mely a legérdekesebb része a nagykán életének. Mégis, fontos részeken csak úgy átsiklunk (pl. a merkitek elleni hadjárat kettő - 2 - perc alatt lezajlik, a tatárokat egy az egyben átugorjuk, Toorilról szó nincs, dzsürkinekről nem is hallunk, és valójában ez a felemelkedésének egy vázlatos képe lesz két órára lebontva.

Egy másik gond az, hogy az idő múlását csak Temüdzsin szakállának növekedésével érzékeltetik (egy ideig, mert utána az sem változik). Höelün 10 év alatt semmit nem változik, Börte még annyit sem (csupán felnő, de ezt leszámítva semmi).

A harmadik problémám a színészi játékkal van: Dzsingisz nem karizmatikus! Merev, mint a májusfa, talán még a színész is unta - akárcsak én. (A gyermek Temüdzsinről inkább nem is szólok, hiszen gyermekszínész, nem várhatunk tőlük túl sokat).

Azonban a filmnek van egy üde színfoltja, mégpedig az, akit a legjobban kéne utálnunk: Dzsamuka! Egyébként nem lehet utálni ezt az embert a filmbéli sztori szerint, hiszen Dzsingisz szolgált rá Dzsamuka haragjára (igazából ez persze nem ilyen egyszerű), és azzal próbálták Dzsingisz hátsó felét nyaldosni, hogy Temüdzsin osztozkodik a zsákmányon...

Na de Dzsamuka! Az őt játszó színész olyan, mintha be lenne állva, egy afféle mongol Jack Sparrow kapitány, aki mindig duruzsol valamit (énekel), vagy nevet. Még akkor is, ha andája ellen kell csatába vonulnia. Imádtam ezt az embert! :D

Meg kéne állapítanunk viszont, hogy akkor hogy is sikerült ez. Ha vázlatot írnánk Dzsingisz felemelkedésének történetéből, és a vázlatot kivázlatolnánk, akkor megkapnánk a forgatókönyvet - egyik hülye osztálytársad átiratában, aki szerint Temüdzsin tangut rabszolga lesz, s Börte szökteti meg - jelzem, a szöktetési "akció", és a Tangut Királyságbeli tartózkodás pocsék, unalmas, semmire nem jó, csak az időnket pazarolja az a rész... A film sokkal inkább koncentrál Dzsingisz lelki világára, ami nem lenne baj, ha karizmatikusabb egyén lenne (esküszöm, kicsiként, mikor alig csinál valamit, szimpatikusabb...) a filmben. De a hadjáratairól alig tudunk meg valamit, így nem túl nagy életrajzi értékkel bír.

A film arra jó, hogy kedvet csináljon a nagykán valódi életéhez.

6/10