Szép estét!

A hétvégén volt "szerencsém" megtekinteni mai filmünket, A barbár - Legenda a szellemharcosról c. filmet.

Szinopszis: Hatszáz évvel Kolumbusz előtt viking hajó érte el Észak-Amerika partjait. Halál és pusztulás maradt utána, és egy csecsemő. Az egyik indián anya vette magához és sajátjaként nevelte fel. A fiút, aki másképp néz ki, mint a többiek, sohasem fogadta be igazán a törzs. Másfél évtizeddel később újra feltűnnek a vikingek, módszeresen legyilkolják a partvidéki törzseket. Az egyetlen, aki felveszi velük a harcot, az egykori viking gyermek. Összefogja az indiánokat, és reménytelennek tűnő küzdelembe vezeti őket a könyörtelen ellenség ellen. - PORT.hu

A történetből mi igaz, és mi a fikció? Nos, a vikingek már jóval Kolumbusz előtt jártak Amerikában, igen, Vörös Erik és csapata tett egy kiruccanást, átteleltek, majd hazamentek. Évekkel később norvég eredetű barátaink tényleg visszatértek, és valóban az indiánok ellenállásának köszönhetően kellett visszavonulniuk. Természetesen a szellemharcos fikció, de ezt a tényt nem ártott leszögezni. A sztori amúgy izgalmas lenne, ha ügyesek lettek volna. De sajnos nem voltak azok, eleve több hiányosságot és képtelenséget véltem felfedezni.

SPOILERVESZÉLY!!

Nos, a vikingek nem vitték magukkal asszonyaikat (azt hiszem, itt sem, de ha mégis, az is épp elég baj lett volna), de egy gyereket otthagytak. Kérdésem: hogyan...? És miért...? Évekkel később mikor visszatérnek, lemészárolják főhősünk faluját, főhősünk nyilván megmenekül - mert nem lenne értelme megcsinálni a filmet, ha nem. Ja, a főhős nevelőapja is megmenekül, és mikor főhősünk odaér átfurakszik a vikingeken (mint amikor a tömegben mész előre), de megölik fatert, mert nem tud bánni a karddal (ez azért a helyén van). Aztán a majdani Szellem elé vetik a kardot. Ő meg a vérében érzi a karddal való bánásmódot (jelzem, életében nem látott ilyen szerszámot!!), majd menekülni kezd, és ekkor jön a több filmből is (Apocalypto, A IX. Légió) ismert üldözéses-vadászós jelenetsor, ahol azért még pár vikinget kicsinál, mire a viking vezető megszólal: "Ismeri a szokásainkat!" (??? - MOST LÁT ÉLETÉBEN ELŐSZÖR VIKINGET, B*ZDMEG!!!) Annyi pozitívum azért leszögezhető, hogy a vikingek nem angolul beszélnek. Csak úgy leszögezném egyébként, hogy fél óra múlva már a fő"hős" is viking nyelven értekezik honfitársaival (pedig egész addigi életében nem beszélt így, de ez biztos egy ún. "közös nyelv", amit a fantasykban szoktak bevezetni az írók...).

Ezeken nagyon felidegesítettem magam, pláne, hogy a film eztán sem lett jobb. Képtelenség izgulni a főszereplőért, mivel egy állandóan bambuló ember nem igazán érdekes... És vannak-e mellékszereplők? Vannak. Nem, nem a vikingek, ők arctalan barbárok (akik a valóságban NEM használtak lovakat ;) ), de indiánok vannak rajta kívül, akik ugyan nem arctalanok, de névtelenek. Egy másik törzs, ahová kerül "kalandjai" során, na annak a főnöke még érdekes karakter lehetett volna, ha hagynak neki teret. Igazából ez a karakter a legértelmesebb mind közül, szóval, kár, hogy kiírják, ráadásul úgy, ahogy Attila, a hun szeretett kinyírni embereket, na nem baj...

Hogy mi hiányzott ebből a filmből annyira, amennyire a mókusnak az erdőtűz? A szerelmi szál... Ez a szálacska kidolgozatlan, afféle gyorstalpaló tanfolyam párkapcsolatból, ugyanis tíz perc múlva már egy barlangban lesznek egymáséi (addig két mondatot beszéltek össz-vissz), majd kellemesen elsztorizgatnak a tűz mellett, pedig az ellenség bármikor jöhet. 

Egyébként rengeteg (ha nem is 'rengeteg', de sok dolog) maradt kidolgozatlan, vagy befejezetlen. Az egyik, még amikor az elején járunk, és kardoznia kell, kivágja az egyik viking harcos szemét, aki amúgy valami nagykutya lehetett, mer' mindenki félt tőle. El is határozza a viking Jumurdzsák, hogy kicsinálja a Szellemet, de a végső nagy csatára nem került sor. Pedig érdekes lett volna. Ahogy az sem kerül igazán kidolgozásra, hogy csatába vezetné az indiánokat: egy jelenet van, hogy rohamra indulnak a bennszülöttek, de ők csúfos véget érnek, pont a fent látható kép jelenetében.

Felületes továbbá az, hogy főszereplőnk igazából sehová sem tartozik, nem vívódik magában, amikor megjönnek a haverok, igaz, zsenge utalások vannak rá, de semmi egyéb. Az indián törzsfőnök útkeresésről papol, de nem keresi az utat, mert egyből megtalálja...

De ami a legfelületesebb, az az, hogy a főszereplő a "szellemharcos". Mer' kb. az 50. perctől Szellemnek hívják, de csak egy törzs ismeri, hírnévre nem tesz szert, csak gyilkol. 

A sztori itt véget ér számomra, többet nem mondok el, meg kell nézni (de csak erőd idegzetűeknek). A színészi játék egyszerűen gyalázat.

És mi gyalázatos még a forgatókönyvön meg a rendezésen kívül? Az operatőri munka! Van néhány szép felvétel (ezek rendszerint állóképek, és kevés van belőlük), ezt aláírom. De az egész film sötét, sokszor alig látni valamit, minden túl van effektezve...

Igazából egy egészen jó filmet ki lehetett volna hozni (de ennél legalábbis sokkal többet), mert a végeredmény trehány munka.

10/5 - Ha teheted, hagyd ki... Vagy igyál előtte. Jó sokat.