Szép napot!
Régebben egyáltalán nem merült fel bennem, hogy itt sorozatokat is fogok ismertetni, de a Trónok harcával megtört a gát. De mivel ez háborús és/vagy történelmi filmekkel foglalkozó oldal, ideje volt egy történelmi filmmel/sorozattal foglalkozni. A Spartacus-szériáról lesz ma szó, melynek mindhárom évada külön-külön alcímet kapott.
Először is: Spartacus kilétéről nem tudni semmit, több felfogás van: trák származású volt, aki a római segédcsapatoknál szolgált (ezt használták fel a készítők); római katona, aki dezertált, majd útonálló lett, végül pedig rabszolga, majd gladiátor. Egy biztos: tráknak nevezték, bár nem biztos, hogy azért, mert Trákiából származott. Akkortájt a gladiátorokat kétféle harctípusúra lehetett osztani: trák és gall. Spartacus a trák módszert tanulta meg, vagyis egy rövid kard és pajzs jelentette fegyverzetét.
A készítők a trák származású Spartacus-mítosz mellett voltak, így efféleképpen Trákiából jött, feleségét és őt elfogták, majd eladták rabszolgának. Lentulus Batiatus vette meg, ahogy a valóságban is, majd kiképezték gladiátornak.
Spartacuson - és Batiatuson kívül - vannak mások is, akik valóban éltek, pl.: Crixus, vagy Crassus, na meg persze Gaius Julius Caesar, aki a széria végén felbukkan. És persze a "balsorsú" Claudius Glaberről se feledkezzünk meg.
Ha bárhol is rákerestek a sorozatra, láthatjátok, hogy a címszereplőt két színész játssza. Ennek oka, hogy Andy Whitfield 2010-ben sajnos elhunyt rákban. Liam McIntyre sem rossz Spartacusnak, de közel sem olyan érzelmes, mint Whitfield volt. Persze az ember hamar megszokta McIntyre-t is.
Nos, a széria nagyvonalakban leköveti a Spartacus-féle lázadást (az első évad a lázadás kirobbanásával zárul). Minden fontosabb mozzanat benne van, így pl. a Vezúvon való táborozás, és az indákon való lemászás, majd a Glaberen való rajtaütés, vagy pl. benne van, hogy hogyan válik Spartacus és Crixus kapcsolata barátsággá, majd ellentéteik hogyan újulnak ki, vagy hogy a fellázadt rabszolgák milyen vérengzést vittek végbe egy-egy római város elfoglalásakor és hogy ők is gladiátor-viadalokat szerveztek a túlélők között. Benne van továbbá Crassus tizedelése, ami viszont nem ilyen módon történt meg.
De rengeteg a fikció is (ami nyilván nem baj!), így pl. Sinuessát nem foglalták el a valóságban, Julius Caesar pedig nem épült be a lázadók közé (bár részt vett a lázadás leverésében), avagy a kalózok sem ekkor árulták el Spartacust, és persze "Spartacus király" nem akarta megtámadni Szicíliát sem. De ezek nem izgatnak, mert magával ragad a sorozat.
A legnagyobb előnye a feszültségkeltés. Az idegeinket pattanásig feszítik, mert tudjuk, hogy valaki elárult valakit, és nem tudjuk, lelepleződik-e, vagy ha igen, akkor hogyan. Avagy képes izgalmat generálni. Értsd: személy szerint én minden, a szereplőkre veszélyes jelenetnél izgultam, vajon megmenekül-e, úgy is, ha tudtam, hogy nem itt fogja bevégezni az adott karakter! És ez egy óriási előny szerintem, mert az is a körmét rágja, aki ismeri a Spartacus-féle lázadás lefolyását.
Egy másik előny a látványvilág. Egyrészt, mert a rómaiak fegyverzete korhű (még a pajzsuk sem a későbbi téglalap alaku!), másrészt meg a hangulat. Nem is valóság, de nem is képzelet - mert hát az egész egy kicsit mű. Régebben sokat szidtam a 300 c. filmet, mert az túl mű, meg nem úgy történt a dolog, stb, stb. De változnak a dolgok, és rájöttem, hogy a fikció nem feltétlenül rossz dolog, és itt sem az. Ahogy a 300-ban gyilkolták a perzsákat, itt a rómaiak hullnak ugyanúgy, csak kb. minden részben annyi, mint a 300-ban összesen :D
Arról nem is beszélve, hogy a rómaiakkal való harc alá kemény metált nyomtak be! :D +1... :)
És szerepet kapott benne a politikai harc, az intrika - bár csak "kicsiben". Ugyanis nem feltétlenül az egész birodalomért folyt a harc, inkább csak a pénzért, és Capua-n belül való minél nagyobb hatalom megszerzése először Batiatus szemével láttatva, majd a titkok elhallgatása, és egymás ellehetetlenítése Asur, Lucretia, Illythia, és Glaber szemével, végül Spartacus teljes legyőzése, és az arra való törekvés Crassus szemével.
Akinek a 300 tetszett, annak ez is tetszeni fog. Viszont aki a Spartacus-féle lázadást akarja látni teljes valójában, az inkább olvasson utána.
10/8
R.I.P. Andy Whitfield
