1942. ősze. A szovjet erősítés kel át a Volgán, éjszaka, hogy az ellenséges repülőgépek ne láthassák őket. Úgy festenek, mint a vízen járó Jézus. Egy idős baka úgy érzi, Isten velük van, és minden esélyük megvan a győzelemre. Egy szovjet felderítőraj is átkel a túlpartra, majd elfoglalnak egy part menti házat, a németek azonban felrobbantják benzinkészletüket, így az összes parti épület a levegőbe repül; a robbanás ereje százakat repít méterekkel arrébb. De a katonákat ez sem állítja meg: mint Pokolból előretörő démonok bukkannak elő a lángokból, rengeteg németet víve magukkal a halálba.

Nos, mind tudjuk, hogy mi ugrik be a filmipar kedvelőinek, ha azt mondjuk: "Sztálingrád": az 1993-as, azonos címet viselő német film, és az amerikai Ellenség a kapuknál. Az oroszok úgy gondolták, ennek véget kell vetni, és készíteniök kell egy saját "Sztálingrád-eposzt". A film Fjodor Bondarcsuk rendezésével került a mozikba, tavaly. Felirat csak nagyon sokára lett hozzá készítve, így csak nem régen tudtam megnézni, de amit láttam... Nos, vannak jó pillanatai.

Már a kezdés is jó: a 2011-es Japánban történt földrengés után játszódik, egy orosz mentős-pszichológus beszél egy, a romok alá szorult német lányhoz, hogy szóval tartsa, hogy ne sírjon, hogy megnyugodjon, mesélni kezd egy történetet: az ő története, pontosabban az apáinak - igen, így! - történetét, mert neki nem egy, hanem öt apja volt. Pontosabban az anyja így mesélte neki.

További jó pont az, hogy az ellenséget is megpróbálják emberibbé tenni - az más kérdés, hogy az egész teljesen blőd: a fogságban tartott - és gyakorlatilag szexrabszolgaként használt - Mashával kerül közelebbi (érzelmi) viszonyba, úgy, hogy meg sem értik egymást. Mi a hiba? Mashának két világ között kellene örlődnie: a németekében és az oroszokéban. A másik: magával kéne vívódnia, hogy vajon szerelem-e ez, vagy csak az életben maradásért küzd; esetleg azon kéne elgondolkodnia, hogy valóban szereti-e az, aki minden nap megerőszakolja, vagy ez csak az adott helyzet miatt van? Egy másik: a felettesével Kahn (a képen) nincs éppen jó viszonyban, és még azt az átkozott házat is elveszíti, az asztalnál ülő, és jobbnál jobb falatokat elfogyasztó feljebbvaló azonban szóbeli fenyítésen kívül semmit sem tesz.

Újabb pozitívum: a házban kezdődő viszonyok, barátságok, sőt, némi erkölcsi dilemma (amit azért egész gyorsan feloldanak) is lejátszódik. Mondhatjuk: a cselekmény fő színtere inkább a ház, mint a harctér. A lakóház, amelyben küzdenek, itt lakik Katja és egy zsidó származású anya és két gyereke. Katja házát tartja a mi hőseinkből álló raj. Katja egy tizenöt éves lány, szülei holtak. És mint olyan, nem szabadna a katonáknak (egyiknek sem!) vele... jobban megismerkedni, mégis van, aki megteszi, sőt, van aki egy kicsit vívódik is magában: Katja még gyerek! Vannak megható, és megrázó pillanatok. Meghatóra példa először: Katja születésnapja. Az a jelenet egyszerűen zseniális! Megrázó: a zsidó csonka család kivégzése...Nem mondom el, melyik hogyan zajlik le, de mindkettő eléri a célját - nálam legalábbis.

Azonban vannak negatívumok is, néhány túlkapás: a lángoló roham az első. Van egy másik: egy jelenet, amikor szétlövik az ellenséges katonáktól hemzsegő házat - egy PaK-36-tal, méghozzá úgy, hogy a gránát egy kilőtt T-34/76 tornyáról pattan a ház falába. Nos, enyhe túlzás. A vége is kissé kommersz, de az vállalhatóan az, nincs is vele különösebb bajom. Vannak benne teljesen felesleges képsorok, amiknek a történethez semmi köze: a kikötőt támadó Stukák példának okáért ilyenek, hiszen egyik szereplő sincs ott.

Beszélnünk kell az akciójelenetekről: a többi ugyanis jól el lett találva, a beleszőtt lassítások is dobtak a hangulaton. A vizuális effektek 3D-re lettek kitalálva, ahogy a lassítások is.

Nem használt fegyverek nincsenek benne, bár feltűnő, hogy csaknem minden szovjet harcosnál PPSh-42 van, a mesterlövészeknél +1 Mosin-Nagant, természetesen távcsővel.

A történet vége nekem tetszett, az hozza igazából a szovjetfilm-gyártás fő erényét: az önfeláldozás bemutatását. És, ahogy az összes film, ez sem a "Nagy Vezér" dicsőítéséért jött létre. Erről talán a háború során (amíg az a Szovjetunió területén volt!) nem is nagyon volt szó: az egyszerű katona a hazáját védte, nem egyszer az otthonát, családját. Figyelembe kell venni azt is, hogy amíg az összes többi országban menekült a lakosság a németek elől, a szovjetek a helyükön maradtak, bármekkora áldozattal járt is az. (Bár ennek pont semmi köze az egészhez...)

A lényeg: nekem tetszett. Nem azt kapjuk ugyan, amit a trailerből várnánk, nem egy hentelős-lődözős film, inkább ez egy Hollywood-i alkotás, orosz kivitelben, ám nyomokban magában viseli a szovjetfilm-zsánert is.

10/7

Üdv!

Ma, olyan dologra szántam rá magam, amin már régen gondolkodtam, de mindig húztam-halasztottam. Most úgy éreztem, eljött az idő. Megnéztem a 300-t.

A görög-perzsa háborúban a görögök Marathon mellett i. e. 490-ben megállították az ellenséget. Tíz évvel később Xerxes vezeti az újabb perzsa támadást. A poliszok Spárta, Athén és Korinthosz vezetésével szövetkeznek. Az első összecsapásra a Thermopülai-szorosnál kerül sor, amelyet Leonidas spártai király véd a néhány ezer fős seregével. Amikor a perzsák a hátukba kerülnek, elbocsátja a segédcsapatokat és háromszáz katonájával az utolsó leheletéig harcol. Önfeláldozásuk nem volt hiábavaló, időt adott a görög seregek egyesüléséhez. Frank Miller képregénye alapján.

Hol is kezdjem?

Történelmi hűség, fegyverek, ilyesmi... Nos, kezdjük: Leonidász és Xerxész valóban léteztek, a Halhatatlanok is, meg a 300 spártai is. Ám fegyverek tekintetében már nem minden stimmelt: a katonák szerintem biztos, hogy nem egy száll ágyékkötőben meg sisakban mentek harcolni. A kard sem olyan, mint egy mongol szablya.

(Számomra) zavaró dolgok: olyan, mintha Spárta csak egyedül harcolna (na jó, az athéniak, akiket hazaküldtek - egyébként a valóságban is), nem jött létre a Korinthoszi-félsziget városainak szövetsége, a perzsák meg nem keltek át még Európába, elfoglalva egy jó nagy területet. Valamint nem a perzsa hajóhadat szórta szét a nagy vihar, hanem a perzsák által épített - jó hosszú! - pontonhidat rombolta le Európa és Ázsia között. A Thermopülai-szorosnál vívott csatának a helyszíne nem Leonidász, hanem Themisztoklész terve volt, és az iszthmoszi szövetség ezt hagyta jóvá (habár a szövetség fővezérlete Spártáé volt). Valamint: nem egyedül 300 spártai (meg az a pár 'árkádiai') maradt ott a csatatéren, hanem összesen 1400 harcos (300 spártai, 400 thébai és 700 theszpiai - Wiki :) ). (Ja, és azt sem tudom, mióta az ék alakzat a legjobb védekezési taktika a frontális lovasrohammal szemben, na mindegy...)

Az apróbb fikciók, mint az orákulum, meg Árulosz, meg ilyesmi nem zavar.

De, ami zavar az az a drámaiság, amit létre akar hozni, meg akar jeleníteni - csak marhára nem sikerül! Túlságosan gyorsan vágunk a lecsóba: egy kis hablaty a spártai szokásokról (bár, ha itt tartunk, nem tom', honnan szedték, hogy öröklés útján szálldogál a trón, na mindegy), meg egy homályos felvezető arról, hogy időben körülbelül mikor regéli el a páratlan szemű úriember a történetet. Eztán rögtön perzsa követek jelennek meg, tehát az előzményekről (a már kb. 10 éve tartó háborúskodásról, konkrétan) egy szó sem esik. Ami persze nem nagy baj, hiszen teljesen mást akar a film mondani, mert hősiességről akar szólni, meg önfeláldozásról, meg hasonló klisékről. 

Mert ugye, aki látta, mind emlékszik a feneketlen kutas jelenetre, meg a "Diszizszpártá"-s dologra, meg a nagy monológra, amit azelőtt mond el Leonidász.

A látványvilágot, amely nagyon-nagyon-nagyon szép, és különleges, még ezt is erre a dramatizálásra próbálja felhasználni (még mindig az ominózus jelenetnél tartok, bár később sincs másképp). A fújó szél, végignézhetünk Spárta népén, az apró gyerektől kezdve az asszonyokig (mert idősek csak a tanácsban vannak).

Vannak azért szép számmal szimbólumok (amik, bár elsőre baromságnak tűnnek), amelyek kifejezetten tetszettek - mikor el tudtam vonatkoztatni a többi blődségtől. A perzsák öltözete; a követeik ripacskodása nem színészi túlkapás. Ezzel jelképezik a nagyképűségüket, az elbizakodottságukat, abban, hogy harcoltak, és hogy viseltettek a görögökkel szemben. A napsötétítű nyílzápor nem ilyen. Az csak arra szolgált, hogy megmutassák: "hőseink" lazák is, nem csak harcolni tudnak. De azok a Csernobilból szalajtott lények, amiket az ázsiaiak hoztak magukkal, az. Mégpedig azt szimbolizálja: Xerxész mindent megmozgat, ha kell, szörnyeket is hoz, hogy kicsinálja a szembenállókat, és azt, hogy mindenki mást simán a földbe döngölve - kivéve persze a spártaiakat. 

Az intrikai szál tök fölösleges volt. Lena Heady többet érdemel annál, minthogy egy olyan szálat vigyen, ami gyakorlatilag sehová sem vezet, hiszen nem a királyné k*rválkodása hozza meg a segítséget - illetve inkább a bosszút - hanem a szemen szúrt harcos kortesbeszéde. 

Ja, és Xerxész. A képen igen, ő az. Egy arannyal teliaggatott szökött kosárlabdajátékos, akinek olyan hangja van, mint egy hangosbemondónak. Bár, ez a kinézet is szimbólum, a hangja is: így Xerxész szó szerint a Világ legnagyobb embere, akinek mindene megvan, akinek házméretű hordszékét rabszolgák százai viszik (és nincs tériszonya. Jó neki).

Ja, igen, ha már úgyis kb. megjelenési sorrendben megyünk, Xerxész után a második legnagyobb döbbenetem a Halhatatlanok megjelenítéséből fakadt: miért néznek ezek ki úgy, mint tízezer szamuráj? (Plusz egy troll Mordorból, de őkelme még mindig szimbólum.)

A harci jelenetek, leszámítva a trollokat, gyapjas orrszarvúkat, olifántokat, szökött kosarasokat, fecskegatyás férfiakat, szamurájukat, mongolokat, dothrakikat, núbiaiakat, egészen jók. Sőt, több mint egészen jók: jók. A puskaport nem tudom, honnan szerezték meg a perzsák (oké, valószínűleg Kínából, de az ókorban akkor sem használták)... Na, mindegy, a lényeg: hogy véresek. Csak sajnos a perzsák marha bénák, még az elit kommandójuk is. Viszont sokat dob a hangulaton az alákevert metalcore, amitől az egész még zúzósabbnak hat (nyilván, mer' olyan a zene...). 

A színészi játék a perzsák részéről jó. Mert ripacskodniuk kell. De a görögök... Gerard Buttler hozza amit kell, és a néhai túlzott grimaszai valószínűleg rendezői utasítások lehettek. Lena Heady is egészen jól hozza a jó feleséget (mármint, hogy mindent megtesz a férjéért, még ha felesleges is...).

Összegezve: a pozitívumok nem elegek ahhoz, hogy jó film legyen. Az egész erőltetett dramatizálás, és pontosan illik rá a "Sokat akar a szarka..."-mondás is. Igen, akciódús, meg marha jók benne a lassított jelenetek (csak néha feleslegesen lassítanak). Ám ez a film nagy lépést jelentett a hasonló karakterű filmek és sorozatok számára, hiszen, amit ez a film elkezdett, a Spartacusról készített tévésorozat folytatta, sőt, jól alkalmazta. Hamarosan jön a második rész "300 - A Rise of an Empire" címmel. Az azt hiszem, jobb lesz. Vagyis, remélem.

Mindenesetre ez: 10/5

Szép napot!

Régen írtam, augusztusban - akkor sem kritikát. Most már itt az ideje, úgy érzem.

Egy ideje átnyergeltünk a tévés műfajra, most is ezt a vonalat fogom továbbvinni. A németek igen is tudnak! Méghozzá nagyon! El is fogom magyarázni, hogy miért.

A háromrészes szériát a ZDF nevű német tévécsatorna adta le idén, hozzánk - szinkronizálva - nem jutott el (de voltak olyan ügyesek, akik azért feliratot rittyentettek, méghozzá igen jó minőségűt!).

E sorozat (is) bizonyítja, hogy végre megbarátkoztak a múltjukkal - de talán ez nem is a helyes kifejezés. Inkább végre sikerült elfogadni a múltat.

A történet szerint öt jó barát: Wilhelm, Friedhelm, Viktor, Greta és Charlotte, valahogy mind-mind a háború poklába kerül. Wilhelm, a hadnagy, aki már harcolt Lengyelországban és Franciaországban, és most a Szovjetunió ellen készült. Friedhelm, Wilhelm öccse csak most vonult be, a bátyja alatt fog szolgálni. Charlotte a két testvér ezredében készül szolgálni a Führert, a Népet és a Hazát, mint nővér. Greta, aki sztárnak készül, ő akar lenni az új Marlene Dietrich. Viktor, Greta barátja, aki - történetesen - zsidó. Apja üzletében dolgozik, és úgy volt, vezetni is fogja azt, mielőtt a Kristályéjszaka előtt voltak. Azóta majdnem tönkrement az üzlet. Megígérik, hogy MIND AZ ÖTEN találkozni fognak a győzelem után. A háború azonban néhányuk tervét keresztül húzza...

Egy rész másfél óra, és 1941-1945-ig játszódik. Majdnem minden lényeges eseménynél ott vagyunk, az effektek odavágnak, nagyon jó képsorokkal van tele, f*sza akciójelenetekkel, korhű eszközökkel - és szép animációkkal.

Bemutatja jól a szovjet-német harcokat, és nagyjából minden elemét. Van itt zsidózás, tarkón lőtt 4 éves kislány (megrázó jelenet!), partizánvadászat, akasztás, stb, stb...

Azonban a legjobb a karakterfejlődés, és tulajdonképpen az, hogy bemutatja a háború jellemre kivetített hatásait. Egyesek könnyebben, mások nehezebben élik meg. Wilhelm hadnagyból dezertőr lesz, Friedhelm gyáva katonából érzéketlen, hidegvérű gyilkos, Charlyból és Gretából kiábrándult antihitlerista, Viktor pedig... Na jó, ő talán mégsem változik annyit. Az ő karaktere azt hiszem, más célt szolgál: hogy bemutassa, egyik oldal sem volt jobb. Ugyanis rajta keresztül beláthatunk a lengyel ellenállási mozgalomba, a Honi Hadsereg (AK - Armija Krajowa) viselkedésébe, hogy ők is megvetik a zsidókat.

Egy másik érdekes szál Greta szála, aki sztárnak készül - de Csillag születik hiányában le kell cummantania egy Gestapóst... Megpróbálja megmenteni Viktort, de a titkosrendőr átvágja, így Viktornak jó utat kívánnak, és vonatra rakják... Greta szájába adtak egy olyan szöveget - dalszöveget - hogy az hihetetlen! Hangulatos, a német szöveg is jól érthető.

Ha túl sok akció nincs is benne - vagyis nem lövöldöznek minden percében - ezen jelenetek, mint mondtam, nagyon jók. Az operatőri munka ekkor mutatja ki a foga fehérjét: a kézi- és rögzített kamerás felvételek egymásutánisága sokkalta jobban visszaadja a kaotikusság érzését - mondjuk, ezt sok rendező tudja is.

Láthatunk T-34-est, sok-sok Tigrist, BMW tehergépkocsikat, Sd.Kfz. 251-es lövészpáncélost, animált Messerschmitteket és Stukákat.

A sztori pörgős, másfél óra alatt mindig sok minden történik.

Érdekes, ahogy mindig elhelyezik időben az adott jelenet(eke)t: archív képsorokat mutatnak be a valóságból, közben Wilhelm narrációja hallatszik, így megtudjuk az egyszerű katona érzéseit az adott ütközettel kapcsolatban.

A színészek nagyon jók - az utolsó szálig. A zene odab*sz, a hang- és vizuális effektek is szintén jók. A sztori, mint mondtam, pörgős és izgalmas.

Aki bírja a megrázó jeleneteket, és az egy rész-másfél óra párosítást, az meg tudja nézni. Akit érdekel, hogy mit művelt a háború az emberrel, vagy a németek szemszögéből szeretné megnézni a háború nagy részét, annak mindenképpen ajánlott - pláne, hogy a történet valós személyekről szól!

A magam részéről: 10/10

Szép napot!

Ma megnéztem a 2007-es Az utolsó légió c. filmet. Nem rossz, viszont óriási baromságok vannak benne.

Miután a barbár hordák lecsapnak Rómára, a légiós Aurelius (Colin Firth) feladata, hogy kiszabadítsa az ifjú Romulust (Thomas Sanqster) és rejtélyes nevelőjét, Ambrosinust (Sir Ben Kingsley), akiket a harcok során a gótok fogságába ejtettek. Nestor szenátor (John Hannah) a segítségére siet, és kiváló harcosokat ad mellé, köztük a szépséges Mirával (Aishwarya Rai), ám hamarosan kiderül, csak magában bízhat.

Többé-kevésbé vannak valós dolgok is, de elég sok benne a fikció. A történet eleve 460-ban játszódik, amikor a gótok kifosztják Rómát. Ez a valóságban 16 évvel később történt meg, de valóban Odoaker és gótjai dúlták fel a várost. (Ha szőrszálat akarunk hasogatni, akkor: Orestes nem Rómában halt meg, bár Odoaker ellen küzdött, és szenvedett vereséget.)
Az abszolút blőd dolgok: Hispánia (így Capri) a vízigótokhoz tartozott, nem az osztrogótokhoz (Odoaker keleti - osztro - gót volt). Britannia már réges-rég nem volt a Római Birodalom része, ahogy a keleti császár sem tagadta meg Romulus Augustulustól a menedékjogot, mert az nem kért tőle menedékjogot. Ja, és az utolsó császárt nem Romulus Augustusnak hívták. :)

De a baromságok ellenére élvezhető is valamilyen szinten. Ha eltekintünk attól, hogy az ellenség rosszul harcol, és agyatlanok is, akkor jól szórakozunk. Colin Firth jó volt, Sir Ben Kingsley hozta a formáját, Aishwarya Rai pedig... nézz rá!! :D Viszont az Odoakert játszó Peter Mullan egy ripacs! EGY RIPACS!! Hála az égnek, nem játszik túl sokat. Valószínűleg a forgatókönyv hibája, hogy a Wulfilát alakító színésznek nem kellett túl sok szöveget tanulnia, mert mindig csak annyi volt, hogy "Megöllek, fiú! Megöllek!" Színes egyéniség...

Colin Firth egy római kapitány, aki hazatért fogalmunk sincs, honnan. De vele van a Trónok harca Ser Alliser Thorn-ja és Xaro Xhoan Daxos-a (egyébként Ser Jorah is felbukkan... :D Mivel úgyis be lesznek skatulyázva, minek az igazi nevükön hívni őket...? :P ). Őket nevezik ki a császár mellé testőrségnek, Aurelius meg a testőrség parancsnoka. De Odoaker megtámadja Rómát, a császárovicsot meg fogságba ejti, és Caprira viteti Sir Ben Kingsley-vel együtt. Kiszabadítják, majd indulnak Britanniába, mert ott van még a IX. Légió maradéka. (A valóságban közel 200 éve nem létezett...) Állításuk szerint nem mehetnek Germániába vagy Galliába, mégis utóbbin keresztül mennek.

Élvezhető, mert van benne akció, és van kin legeltetni a szemünket. De csak egyszer érdemes megnézni, mert utána kiszámíthatóvá válik, értékeit egyből elveszíti. 

Ne lepődjünk meg a "kötelező niggeren" se, bár a friszkója nem éppen autentikus, lépjünk túl rajta. Ekkor ugyanis már a Római Birodalom minden szabad emberére vonatkozott a római polgárjog, így nyugodtan mehetett ő is katonának.

Egy jó pont szerintem az Arthur-mondakör új alapokra való helyezése, pontosabban az alapok megváltoztatása, hiszen itt Caesar készíttette a kardot, és annak való, aki jogosult az uralkodásra. És aki meg meri kérdőjelezni, hogy mit keresett az a kard valaha Britanniában: Gaius Julius Caesar kétszer (2-szer) járt Britanniában, majd Claudius, vagy Caligula (nem tudom, melyikük, bocsi) végérvényesen a birodalomhoz csatolta. Azt viszont nem értem, hogy hogy lehetett az Indiai császár (? - egyszer ? azért, mert ez nem így történt, másodszor ? azért, mert akkor Indiának nem volt császára, de még csak egységes ország sem volt...) a római császár szövetségese. Mert nem volt az. 

Egyébként meg ha már egy létező légiót választottak ki, utánajárhattak volna: a IX. Légió jelképe a bika volt és nem a kínai sárkány... De lényegtelen.

Egyébként ahogy közeledünk a végső csata felé, természetesen beteljesedik a szerelem, meg ilyesmik, meg jön egy klisés beszéd, majd jön a nagy összecsapás. Mindenki megtalálja a bosszúját, akinek van rá oka. De hogy azt a britont ki tette királlyá... Agyatlan barom! Rosszabb, mint az összes többi! Értem, hogy ezer embere van, a rómaiakat meg a két kezünkön meg tudtuk számolni, de ott volt köztük Hadrianus fala (amiről lerí, hogy nem igazi... :D ), és Boudiccát is megverték a rómaiak, pedig kevesebben voltak. A főellenség valószínűleg Boudicca-rajongó volt, mert őt utánozta a támadáskor...

A rómaiak jelmeze többé-kevésbé jó, bár most is rossz a pajzs (ekkor már nem ez a fajta pajzs volt szolgálatban. Ezt senki nem tanulja meg? Még a BBC sem...). A zene hol jó, hol rosszabb - inkább haloványabb, mint rosszabb, azt hiszem.

Egyszer meg lehet nézni, és élvezni is fogod - lehet.

10/7

Szép napot!

Tegnap megnéztem mai célpontunkat, az Attila, Isten ostora c. filmet, és... Vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatban, melyek közül több a negatív, mint a pozitív.

Időszámításunk szerint a IV. században egy harcos nomád nép jelent meg a Római Birodalom határán, ők voltak a hunok. Élükön pedig a kiemelkedő hadvezér, Attila állt. A korán árvaságra jutott Attilát egész életében egyetlen egy cél vezérelte: irányítani akarta az egész világot, és ehhez megvoltak a megfelelő képességei. Azon kevés legendás vezérek egyike volt, aki megszállottságával, elkötelezettségével és küldetéstudatával saját képére formálta a történelmet. A nyugati kultúrában és hagyományban Attilát "Az Isten ostora"-ként ismerik, majd neve a barbarizmus és a kegyetlenség szinonimájává vált. A film a hun hadvezér Attila, és népe történetét mutatja be.

Az egyik legrosszabb dolog a filmben a jelmezek elkészítése: azok nem korhűek. Már persze a római katonákra gondolok itt, akik már réges-rég nem olyan vértet, sisakot és pajzsot hordtak, mint a filmben. A hunok sem néznek ki igazán hunnak, csak használt textildarabokat aggattak rájuk. Egyedül a vizigótok fizimiskája hasonlít (na jó, az egész jó lett) az igazira.

Jöjjön az, ami a kedvencem: mi igaz, mi nem? Nos, tényleg Attila miatt hal meg Buda(/Bleda). Egy piciny csúsztatás van: a hunok ugyan szövetségre léptek Aetiusszal Theodorik ellen, de ekkor már nem Rua vezette a hunokat, hanem Buda, így Attila sem közvetlenül az után nyírta ki, miután hatalomra került volna fivére, hanem később, mivel az szerinte nem használta ki a győzelmekből szerzett eredményeket.

Aetiusnál nem volt gót lányka, akit rómainak nevelt, bár van benne valami: nem a lánya, de maga Aetius volt félig barbár, félig római: szkíta-római házasságból származott.

Az Aetius nevet 'éciusznak' és nem 'aiciusznak' ejtik.

Aetius volt ugyan fogságban, de nem Rómában, hanem a vizigótoknál, és visszatérte után a kedvence lett III. Valentinianus császárnak és ANNAK ANYJÁNAK IS. A filmben Placidia és Aetius utálják egymást :)

Egy másik csúsztatás: 451-ben ugyan tényleg megtörtént a catalaunumi csata, marha sok halottal mindkét oldalon, és tényleg római-vizigót sereg verte meg Attilát, de Attila nem ez után a csata után halt meg. És persze nem is Aquileiánál akarta megállítani Aetius, hanem a mai Orléans-nál. A csata után békét kötöttek, majd Atesz a következő évben újra a Nyugatra támadt, sok várost elfoglalt (köztük Aquileiát is), és utána vonult el kényszeredetten, nem Catalaunum után. Ez volt 452-ben. Attila 453-ban halt meg, valószínűleg orrvérzés következtében.

Aetiust tényleg Valentinianus szúrta le, de nem azért, mert nem volt rá szüksége. Irigységből tette.

Az Attilát játszó Gerard Butler szerintem egész jó, bár a pofák, amiket vág... Viccesek! Az Aetiust játszó Powers Boothe merev. Nagyon. A többiek sem túlságosan kiemelkedőek, szóval...

A zene. Nos, nem értem, hogy egy hun esküvőn hogyan hallhatunk hegedűszót, mikor az jóval később jelent meg...? Persze, azzal lehet "nomádos" hangokat játszani, és jó is, csak ez egy elvi kérdés számomra... :D

A "monumentális" csaták nem monumentálisak... Kevés statisztát alkalmaztak, nagyon keveset. Azon kívül egy csepp vér sem csurran ki a harci jelenetek alatt...

Nos, aki Attilát ebből a filmből akarja megismerni, az ne tegye. Rengeteg a csúsztatás, a jelmezek nem teljesen korhűek, szinte semmit nem tudunk meg a hunokról, és Attiláról sem sokat. Csak annyit, hogy utánozni akarta Rómát, ami viszont nem igaz...

10/5

Szép napot!

Régebben egyáltalán nem merült fel bennem, hogy itt sorozatokat is fogok ismertetni, de a Trónok harcával megtört a gát. De mivel ez háborús és/vagy történelmi filmekkel foglalkozó oldal, ideje volt egy történelmi filmmel/sorozattal foglalkozni. A Spartacus-szériáról lesz ma szó, melynek mindhárom évada külön-külön alcímet kapott.

Először is: Spartacus kilétéről nem tudni semmit, több felfogás van: trák származású volt, aki a római segédcsapatoknál szolgált (ezt használták fel a készítők); római katona, aki dezertált, majd útonálló lett, végül pedig rabszolga, majd gladiátor. Egy biztos: tráknak nevezték, bár nem biztos, hogy azért, mert Trákiából származott. Akkortájt a gladiátorokat kétféle harctípusúra lehetett osztani: trák és gall. Spartacus a trák módszert tanulta meg, vagyis egy rövid kard és pajzs jelentette fegyverzetét.

A készítők a trák származású Spartacus-mítosz mellett voltak, így efféleképpen Trákiából jött, feleségét és őt elfogták, majd eladták rabszolgának. Lentulus Batiatus vette meg, ahogy a valóságban is, majd kiképezték gladiátornak.

Spartacuson - és Batiatuson kívül - vannak mások is, akik valóban éltek, pl.: Crixus, vagy Crassus, na meg persze Gaius Julius Caesar, aki a széria végén felbukkan. És persze a "balsorsú" Claudius Glaberről se feledkezzünk meg.

Ha bárhol is rákerestek a sorozatra, láthatjátok, hogy a címszereplőt két színész játssza. Ennek oka, hogy Andy Whitfield 2010-ben sajnos elhunyt rákban. Liam McIntyre sem rossz Spartacusnak, de közel sem olyan érzelmes, mint Whitfield volt. Persze az ember hamar megszokta McIntyre-t is.

Nos, a széria nagyvonalakban leköveti a Spartacus-féle lázadást (az első évad a lázadás kirobbanásával zárul). Minden fontosabb mozzanat benne van, így pl. a Vezúvon való táborozás, és az indákon való lemászás, majd a Glaberen való rajtaütés, vagy pl. benne van, hogy hogyan válik Spartacus és Crixus kapcsolata barátsággá, majd ellentéteik hogyan újulnak ki, vagy hogy a fellázadt rabszolgák milyen vérengzést vittek végbe egy-egy római város elfoglalásakor és hogy ők is gladiátor-viadalokat szerveztek a túlélők között. Benne van továbbá Crassus tizedelése, ami viszont nem ilyen módon történt meg.

De rengeteg a fikció is (ami nyilván nem baj!), így pl. Sinuessát nem foglalták el a valóságban, Julius Caesar pedig nem épült be a lázadók közé (bár részt vett a lázadás leverésében), avagy a kalózok sem ekkor árulták el Spartacust, és persze "Spartacus király" nem akarta megtámadni Szicíliát sem. De ezek nem izgatnak, mert magával ragad a sorozat.

A legnagyobb előnye a feszültségkeltés. Az idegeinket pattanásig feszítik, mert tudjuk, hogy valaki elárult valakit, és nem tudjuk, lelepleződik-e, vagy ha igen, akkor hogyan. Avagy képes izgalmat generálni. Értsd: személy szerint én minden, a szereplőkre veszélyes jelenetnél izgultam, vajon megmenekül-e, úgy is, ha tudtam, hogy nem itt fogja bevégezni az adott karakter! És ez egy óriási előny szerintem, mert az is a körmét rágja, aki ismeri a Spartacus-féle lázadás lefolyását.

Egy másik előny a látványvilág. Egyrészt, mert a rómaiak fegyverzete korhű (még a pajzsuk sem a későbbi téglalap alaku!), másrészt meg a hangulat. Nem is valóság, de nem is képzelet - mert hát az egész egy kicsit mű. Régebben sokat szidtam a 300 c. filmet, mert az túl mű, meg nem úgy történt a dolog, stb, stb. De változnak a dolgok, és rájöttem, hogy a fikció nem feltétlenül rossz dolog, és itt sem az. Ahogy a 300-ban gyilkolták a perzsákat, itt a rómaiak hullnak ugyanúgy, csak kb. minden részben annyi, mint a 300-ban összesen :D
 Arról nem is beszélve, hogy a rómaiakkal való harc alá kemény metált nyomtak be! :D +1... :)

És szerepet kapott benne a politikai harc, az intrika - bár csak "kicsiben". Ugyanis nem feltétlenül az egész birodalomért folyt a harc, inkább csak a pénzért, és Capua-n belül való minél nagyobb hatalom megszerzése először Batiatus szemével láttatva, majd a titkok elhallgatása, és egymás ellehetetlenítése Asur, Lucretia, Illythia,  és Glaber szemével, végül Spartacus teljes legyőzése, és az arra való törekvés Crassus szemével.

Akinek a 300 tetszett, annak ez is tetszeni fog. Viszont aki a Spartacus-féle lázadást akarja látni teljes valójában, az inkább olvasson utána.

10/8

R.I.P. Andy Whitfield

Szép napot!

Igen-igen, régen írtam, tudom. De most van három filmem, ami háborús környezetéből adódóan illik az oldalhoz, így azokról tudok írni. Ez az első: Ameddig a lábam bírja.

A film megtörtént esetet dolgoz fel, amiben egy német katona, Clemens Forell megszökik egy szibériai munkatáborból, ami Oroszország távoli, északi sarkkörön túli részén található, és több éves út megtételével hazajut a családjához Németországba.

Josef Martin Bauer 1955-ben megjelent könyve Cornelius Rost valódi történetén alapszik, aki a „Clemens Forell” álnevet használta, hogy elkerülje a KGB megtorlását.

• A filmben nincs szinkronizálva az orosz beszéd és felirat sem jelenik meg (rövid orosz beszéd szinkronizálva van). A rendező szándéka ezzel az volt, hogy a német fogoly elszigeteltségét érzékeltesse, aki a történet elején szintén nem ért oroszul (idővel azonban sok szót megért és beszélni is tud).
• Irina Pantajeva (Irina szerepében) nem csukcs, hanem burját nemzetiségű.
• Clemens Forell utólagos becslés szerint 3 év alatt 14 000 km-t tett meg, hogy hazajusson.- Wikipédia

Nos, türelmetlenek eleve meg se próbálkozzanak vele. Két és fél órán át kell nézni - és izgulni - Forellt és hánykódását a télben, hidegben, elhagyatottságában.

Ami jó: a gulág és a tábori élet bemutatása. Mivel én más filmet nem ismerek, amely a szovjet kényszermunkatábor-rendszerben játszódik, így mondhatom: reális. A büntetések, a foglyok egymáshoz fűződő viszonya, egyáltalán a táborig való eljutás is egész jól be lett mutatva.

És nyilván nem "rossz benne" és nem is negatívum, de meg kell említenem, hogy Forell nem számíthatott volna sok segítségre egyik népcsoporttól sem. Egyrészt a besúgóhálózat miatt (ami azért megjelenik itt is, de kis mértékben), másrészt a nagymértékű megfélemlítés miatt, amit drága pirospozsgás polgártársaik tettek... De ettől függetlenül még jó! :)

Végül is három szálra bontható a történet, egy fő, és két mellékszállal. A fő szál Clemens Forell szála, utazása a szibériai hómezőkön keresztül Irán felé. A két mellékszál: a táborparancsnok elftárs "hajsza"-szála, és otthon az anya-gyermek reménykedése. A legizgalmasabb Forellé, a legmegindítóbb az anyuka-gyermek párosé.

SPOILER!!

Nem értem, hogy az az ember, aki egész idő alatt (3 évig) üldözi ezt a szerencsétlent, keresztül-kasul bedzsippezve a Szovjetunió legkeletibb részét, akkor a végén mi a fenéért engedi el?! Sztálin biztos nem örült neki...

SPOILER VÉGE

A sztori egyébként érdekes. Vadászok, csukcsok, zsidó-lengyel, irániak, és sokan mások. Habár nem a táj szépségére kéne ügyelni, vannak szép képsorok is.

Karaktereket tekintve Clemens egy jóravaló ember, és valószínűleg jó katona is (bár ez pont nem izgat sem engem, és remélem, mást sem), akit próbálnak megtörni a kényszermunka-táborban. És nem sikerül. Aztán megszökik, és elkezdődik hosszú kínlódása. Hogy változik-e? Hála az Égnek, nem. Úgy értem, ez egy olyan karakter, ami már az elején tökéletes - vagy nem, de ez mindegy - de hamar megszeretjük/sajnáljuk a feleségét és a lányát, így szurkolunk neki. Erős motiváció, céltudatos ember.

A táborparancsnok egy p*cs. Táborparancsnoknak még csak-csak elmegy, bár egy kicsit keményebb akaratú delikvenst képtelen megtörni, és ha elszökik, nem éri utol, pedig emberünk gyalog van, a kéksatyekos meg ugye dzsippel. Habár párszor majdnem sikerül elkapnia Forellt (vagy Pjotr Ivanovicsot? :) )

Érdekes egyébként, hogy főhősünk mindig véletlenek folytán menekül meg üldözői elől.

Azért némi negatívumot is fel kell róni, és meg is teszem.

• A film megnézéséhez szükség van némi naivitásra a fent már leírt okokból kiindulva (plusz az antifasizálódás, amit a szovjetek "drága" népükbe ültettek.
• Nem hinném, hogy egy emberke egy vonatra való leugrással elmenekülhet az NKVD elől. Plusz az az egyik szerintem nem a filmbe illő jelenet.
• A zsidózás egyáltalán nem ide illik, nem értem, miért kell mindenhova belekeverni-kavarni a holokausztot. Arra ott egy külön iparág a filmiparon belül...
• Nem illik a filmbe továbbá a csukcs leányzóval való kérészéletű románc sem - ezt már elsütötték sokszor, persze nem ebben a kontextusban.

Ennyi. Jó film, és meg kell nézni, ha az embernek van ideje, és a 2 és fél órás játékidő nem ijeszti el.

10/9

Szép reggelt

Haladnunk  kell a korral, úgyhogy most is egy 2013-as film lesz a célpont, ez a mérhetetlenül nagy csoda amerikai.

A II. világháború utolsó nagy, német hadművelete, az ardenneki offenzíva idején néhány amerikai katona ellenséges területen ragad, és elképesztő felfedezést tesz. Egy fejlesztés alatt álló szuperfegyver nyomára jutnak, és ha már ott vannak, megpróbálják elfogni a kísérleteket vezető német tudóst. Egy hozzájuk csapódó szökött hadifogollyal együtt, a náci Németország szívéig üldözik a férfit. Természetesen semmi esélyük: ők mégsem adják fel a harcot. - PORT.hu

Na jó. Ez egy ZS-kategóriás film, és nem csak azért, mert a 80-as évekbeli akciófilmeket idézi (vagyis úgy nyírnak ki hatszáz németet egyszerre, hogy nem töltenek újra), hanem mert bugyuta, logikátlan, és teli van patriotizmussal. Mindemellett azért vannak jó pillanatai is, ha nem is túl sok.

A film rögtön egy lövöldözéssel kezd, jó start, gondolhatnánk. Hát nem. Veterán katonákhoz képest a regruták amatörizmusával egy helyben és kupacban állnak, ahelyett, hogy fedezéket keresnek. A szakasz vezetője az orvlövészt keresteti, és arra ösztönzi a katonákat, hogy vaktában lövöldözzenek(?). Ezután a film "főhőse" lelövi az ellenséges orvlövészt, ezután visszaindulnak. Oké, fogadjuk el, mer' csak ez van. A bázison rögtön új feladatot kapnak: élelmiszert kell kísérniük. Itt egy aprócska szóváltás folyik le parancsnok és alárendelt között, hogy a háborúnak vége, a német hadsereg gyerekekből áll, stb, stb.

Elindulnak a kajával, de nem jutnak messzire, mert aknavetővel kicsinálják a teherautót, és belefutnak az induló német offenzíva előőrseibe. Végre beindul a sztori: ők a németek mögött ragadtak, és elindulnak valamerre. Nos, egy pár dolog: ez a film semmiben nem újít, sőt, megragadt azon a szinten, hogy kiollózott jeleneteket más filmekből. A Halál 50 órája előtt tiszteleg azzal, hogy nem odaillő járművet ad a németek alá (T-34-esek és SZU-85-ös...), a Kémek a sasfészekben teljes sztoriját kiragadták, a Harctéri harsonák egy jelenetét lemásolták, és persze kiollóztak egy jelenetet a Fegyverek szavából is... Díszes paletta!

Azért színészek között vannak "nagy" nevek is: Neal McDonough, Az elit alakulat Comptonja az ominózus ugrándozós kalandfilmsorozat után csak ZS-kategóriás háborús filmekben játszott (A Dicsőség zászlaját kivéve), Vinnie Jones pedig Vinnie Jones-t játssza, annyival megspékelve, hogy egy antifasiszta brit pilóta. Ja, és ha már vagdosás: van azért rosszarcú német ezredes (nem értem, hogy minden náci főellenségnek ezredesnek kell lennie...), aki mind gesztusaiban, mind arcvonásaiban hasonlít a Becstelen Brigantyk Hans Landájára...

Amerikai patriotizmustól fűtött az egész, de azért megjelenik benne a tudósok utáni szovjet-amerikai verseny egy orosz kém (talán...) személyében. De patriotizmus: olyan dolgokat is a németek nyakába varrnak, amit el sem követtek: a németek Stuttgartban egy gyárban hadifoglyokat dolgoztatnak. De nem csak oroszokat, nem. Amerikaiakat, briteket, kanadaiakat... Kár, hogy a genfi egyezmény tiltja a hadifoglyok dolgoztatását, és mivel a szövetségesek és Németország is aláírt, a németek velük szemben be is tartották az egyezményben foglaltakat. A szovjetek meg magukra vessenek...

Az effektek, hát... Minden fegyvernek ugyanolyan hangja van, kezdve a Schwarzlose géppuskától a Thompsonon és az MP-40-esen keresztül az MG-42-ig, mindnek. A robbanásokat CGI-jal készítették el, és ez látszik is rajtuk. Egyszer felbukkan három Messerschmitt is, amik semmit nem csinálnak, csak elhúznak a fejük fölött.

A forgatókönyv a logika teljes hiányáról árulkodik: a németek a kísérleti atomrobbantást a fronttól nem éppen messze végzik, a katonáik beleszaladnak az ellenség tüzébe, és senkinek nem tűnik fel pár angolul beszélő német katona Stuttgart utcáin, az összekötő egyből felismeri az amerikait, stb...

De, mint mondottam volt, egy-két jó pillanat azért volt, ha nem vesszük bele, hogy mindenki játssza a f*sza csávót.

-Egyrészt Vinnie Jones. Brilliáns, mint mindig, habár ugyanazt a pofát vágja, mint hatvan másik filmben, de nem zavart.

-Másrészt az, hogy a fő-főhős állítólag két csajszival is kavar, vagyis ketten várják haza, aztán kiderül az igazság...

-A bunyók jók voltak, pörgősek, és egész jól megvágták őket. Az üldözéses jelenetek szintén egészen jól sikerültek.

Összefoglalva: a filmnek sok a hibája. Nagyon sok. Eltévedt harckocsi-szállítmányokkal volt tele, az amcsiknál ohne töltés, a németek angolul beszéltek egymás közt (legalábbis a Landa-hasonmás párszor átváltott angolra, mikor egy német tudóssal beszélt...) !!! Pár jó pillanata van azért. De csak akkor nézzük meg, ha el tudunk vonatkoztatni a hibáktól és hülyeségektől, és ha azt akarjuk látni, hogy hogy hullik a Fritz.

5/10

!!A FILMROVAT FACEBOOK-OLDALA!!

Szép estét!

Nem gondoltam, hogy itt valaha fantasyt fogok elemezni. S most mégis. Kategóriájában két kitűnő könyvsorozat megfilmesített változatát fogjuk összehasonlítani, és végül megnézni: melyik is a jobb? Lássuk!

Le kell tisztáznunk: amíg a Gyűrűk ura egy könyvt (-és filmtrilógia), addig a Trónok harca (pontosabban A Tűz és a Jég dala-ciklus) már hét könyvet számlál, és a történet még most sem ért a végére.

Az egyik egy tévésorozat, a másik pedig egy mozifilm-sorozat. És az "tudott", hogy egy tévésorozat karaktereinek több ideje van a kibontakozásra, mint egy mozikarakternek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Gyűrűk ura-karakterek nem lennének kibontva. Mindkét könyvsorozatot kiváló író írta, és mindkét könyv más előnyöket tartalmaz - ha a kettőt összegyúrnánk, nos... az maga a tökély lenne!

A könyvek. A két író remekül érti és értette (Tolkien sajnos már csak értette), habár mindkét írónak megvannak a maga sajátosságai: a Gyűrűk ura egy epikus mű, a maga romantikus hőseivel, torokszorongató önfeláldozással, barátságokkal, amely a szövetségből lett, s jólelkű, de elüldözött királlyal. Ezzel szemben a Tűz és Jég dala-ciklus hősei - ha egyáltalán vannak olyanok - sokkal emberszerűbbek. Ha van is a könyvciklusban egy-egy Aragorn-féle egyéniség, az igen hamar elbukik a cselszövések hálójában, mert Középföldével szemben Westeros sokkal életszerűbb: nagyhatalmi játszmák, vészterhes időszakok, és sok-sok mellékszereplő, szemben a Gyűrűk ura szegényesebb mellékszereplőivel, akik annyira nem domborodnak ki. Mindkét ciklusnak vannak előzménykötetei: A Gyűrűk urának A hobbit (eredetileg: A Babó), A Tűz és Jég dalának viszont nincs igazi előzménykönyve. Viszont van jópár novella, amit George R. R. Martin írt, s melyek szintén Westerosban játszódnak.

Dicsérhetem mindkettőt, mert mindkettő sorozat baromi jó! És itt hagyom el a regényt, mert nem vagyok könyvkritikus, maradjunk szigorúan a sorozatoknál.

A Gyűrűk ura Középföldén játszódik, ahol rengeteg féle-fajta lény él, s mindnek saját nyelve van. Így beszélik a tündét, a törpöt, a mordori fekete nyelvet, amely nyilván nem kis teljesítmény, dehát J. R. R. Tolkien nyelvész volt. Bár ennyi nyelvet megalkotni nem lehetett kis munka... A fajok szövetségre lépnek Mordor ura, Sauron ellen, s megalkotják a Gyűrű Szövetségét - miután persze a főhős, Frodó Völgyzugolyba érkezik. A Jó a Rossz ellen. Bár a Gonosz eszköze meglehetősen jelentéktelennek tűnik: a Gyűrű, mely maga is él, elcsábítja a gyengéket, de a célja annyi, hogy visszakerüljön urához. Tehát a filmek leggonoszabb egyéne nem is Sauron, hanem az Egy Gyűrű. Érdekes meglátás.

Westeroson nincsenek fajok. Csak emberek élnek itt, a többi faj, mint pl. az erdő gyermekei, az Elsők, vagy az óriások, és a Mások már rég eltűntek. Ez részben igaz. Westerost a Hét Királyság uralja, és Északot észak felől a Fal védi. Egy többszáz méter magas jégfal, amelyen az Éjjeli Őrség emberei szolgálnak. A Falon túli világ azonban ismeretlen... A vadak uralják. És a Mások, akik most kezdenek újra ébredezni, mert a Tél közeleg. Itt ugyanis fontos tényező a Tél és a Nyár váltakozása. Egyszer régen a Mások sok királyságot feldúltak a hosszú Tél idején. A jelenlegi Nyár 9 éve tart, és "A hosszú Nyár után hosszú Tél jön". Viszont a Hét Királyságot fajok helyett sok úri ház lakja, a történet középpontjában (jelenleg) a Starkok, a Baratheonok, a Lannisterek és a Targaryenek állnak.

Karaktereit tekintve, mint azt már írtam, a Gyűrűk ura karakterei úgy általában véve romantikus jellemek: vagy jók, vagy rosszak. Illetve a köztes állapotot képviseli Szméagol, aki a megváltásra váró karakter, akiben küzd a jó és a rossz. De Aragorn, Gimli, Legolasz, Frodó, Samu, Trufa, Pippin, és a többiek jók. A középpontban azonban két dolog áll: Aragorn visszatérése és a Gyűrű eljuttatása Mordorba.

A Trónok harca karakterei se nem jók, se nem rosszak. Vannak nemesebb karakterek, mindkét oldalon. Ott van - volt - Eddard Stark, a Trónok harca Aragornja. Le is fejezik. Spoiler, ide vagy oda, tudni kell: ebben a világban a pusztán becsületesek elbuknak, így minden hatalmat ki kell használni a másik elpusztítására, de legalábbis az ellehetetlenítésére.

A Gyűrűk urában a Jók összefognak és együttes erővel veszik fel a harcot a Gonosz ellen. A Trónok harcában nem tudjuk, ki az igazi gonosz, hiszen a mindkét oldalon vannak megszánható, vagy szerethető karakterek. A Stark-oldalon ott van először is Eddard, a nemes lelkű deresi úr. A Lannister-oldalon viszont ott van Tyrion, aki bár közel sem olyan nemes, mint Eddard, de a szívén viseli a Birodalom ügyeit - pláne, ha a saját élete is múlik ezen.

Mondanivaló? Mindkettőnek van pár. A Gyűrűk ura mondanivalója az, hogy a kis ember is befolyásolhatja a Világ dolgait, hogy a Jó mindig győzedelmeskedik, hogy érdemes megbocsátani azoknak, akik veled rosszul bánnak - és az is, hogy szeretned kell gyermekeidet (Denethor úrnak üzenném...).

A Trónok harca mondanivalója pedig az, hogy a Világ lehet, hogy nem is olyan idilli, mint amilyennek elképzeljük, sőt, talán sokkal rosszabb is. Elmondja azonban, hogy mindenkinek van esélye az újrakezdésre (a gyilkosokat, erőszaktevőket bevehetik az Éjjeli Őrségbe, ha azok beleegyezhetnek, s ott élhetnek tovább), hogy mindenkiben van emberség - de lehet, hogy azt fél kimutatni. Ja és persze azt is, hogy egy fattyú is érezhet, és biztat még arra, hogy keresd az utad.

Vannak csaták is, mindkét sorozatban. A Gyűrűk ura csatajelenetei a heroikusság netovábbjai, a lehető legjobb értelemben véve! Lovasrohamok, kézitusák tömkelege, a lehető legjobb felvételekkel, effektekkel és trükkökkel. És persze nyomon követhető háború is zajlik benne, ahogy a Gyűrű Szövetsége folyamatosan méri a megsemmisítő csapásokat Sauron seregeire és szövetségeseire - bár ezek nagy része a véletlenek útján, de a Gyűrű Szövetségének tagjai által mennek végbe. A Trónok harca lassú felvezetése után a l'csóba csapunk, ahogy a Hét Királyság a darabjaira hullik. Míg a fenti eposzban a Jók összefognak, addig itt a házak egymás ellen viselnek hadat, miközben Északról jönnek a Mások és a vadak is támadni készülnek, valamint az elűzött Targaryen-ház utolsó tagja a visszatérésre készül. Feltűnnek jeles hadvezérek és komoly hadicseleket visznek véghez.

Mindkettőnek tehát rengeteg előnye van. Vannak azonosságok is, bármily' hihetetlen: eleve ott van Sean Bean. Mindkét sorozatban szerepel. És ott vannak az alacsony méretű emberkék, csak az egyikben hobbitoknak, a másikban törpének, félembernek hívják őket/őt. Frodóék és Tyrion.

Amíg a Gyűrűk ura nyelve szép, versekbe illő, addig a Trónok harca szabad szájúbb. Sokkal. Ezáltal kicsit lazább is, nem olyan merev.

Atyaég, nincs nyertes. A Gyűrűk ura vége torokszorító, a csaták fenomenálisak, megérdemelte a 3. rész a maga 7 Oscarját. Karaktereire felnézhetünk. Ez a filmtörténet legepikusabb, legheroikusabb műve! A Trónok harca karakterei emberek, szerethetőek. Csatái nem rosszak, a hatalmi intrikák közepette végbemenő sztori, az érdekek összeütköztetése zseniális.

A Gyűrűk ura: 10/10

Trónok harca: 10/10

Üdvözletem

A hétvégén megnéztem a ma bemutatott filmet. Ez pedig A rettenthetetlen.

A rettenthetetlen jelző William Wallace-t, a XIII. századi skót felkelőt illeti, aki a skót történelemnek valóban az egyik hősi alakja. Sir William Wallace lovag többéves távollét után visszatér szülőföldjére, Skóciába. Kaotikus állapotok uralkodnak: a skót király trónörökös nélkül halt meg, ezért angol riválisa, a kegyetlen és hitetlen I. Edward elfoglalta trónját. A lovagnak hosszú rábeszélés és példamutatás után sikerül ütőképes hadsereggé kovácsolnia elfásult népét. A szépséges Izabella hercegnőt a király saját előnyére próbálja felhasználni Wallace ellen, ám kettejük között szerelem szövődik. A lovagra egyre több veszély kezd leselkedni, a politika és az ármány egyre sötétebb hálóiba kerül, míg végül árulás áldozata lesz. - PORT.hu

A tévedések eloszlatásával kezdeném. Wallace-ról igen kevés átfogó és történelmileg pontos adatot írtak le. Sok történetet a 15. századi vándorénekes, Blind Harry epikájából, a The Acts and Deeds of Sir William Wallace, Knight of Elderslie (Sir William Wallace, Elderslie lovagjának tettei és cselekedetei) című művéből ismerünk, 1470 tájáról. Wallace élt, igen, sőt, fellázadt az angolok ellen, és igen, kivégezték. De Marion léte nem bizonyított, az első angolokat egy velük kötött fogadás miatt ölte meg, akikkel először csak összeverekedett, majd utánuk megölte a főispánt is. Eztán kezdődött az igazi harc. Az sem igaz továbbá, hogy Nyakigláb Edward találkozóra hívta volna a skót nemeseket, akiket felkötöttek - ilyen nem történt. Marion léte nem bizonyított, viszont állítólag Wallace gyűlölte az angolokat, így aztán felvette velük a harcot. Ja, és persze nem húzta meg Wallace az angol trónörökös feleségét sem... :)

De ki is akkor Wallace - a film szerint? Egy egyszerű paraszt, akinek az apját egy kisebb felkelés során megölik, majd a nagybátyja neveli - és tanítja meg franciául és latinul, valamint karddal bánni. Ja, és írni-olvasni is, ami roppant műveltté, ezáltal bölccsé és becsülhető karakterré válik, ami pedig nem árt. Beleszeret egy leányzóba, akit titokban elvesz, mert az angolok újra bevezetik 'az első éjszaka jogát' (ilyen jog tényleg járt a földesuraknak, de mivel általában nagy ellenállást szított, hamar hatályon kívül helyezték).

A film legnagyobb előnye az, hogy néhol egyáltalán nem veszi komolyan magát: pl. egy ír az Istennel beszél fennhangon ("Az Úr most szólt, hogy kihúz a csávából  Te viszont nagy szarban vagy!"), vagy teljesen komolytalanul beszél ellenfelével, trágár szavakat hallunk, esetleg a skótok a saját sejhajukat mutogatják az angolok felé. Van egyfajta hangulata emiatt, és van egy másik fontos tényező: a zene. Népi dallamok, skót-kelta ritmusok ismerhetőek fel - skót duda, szóval, áthatja az egészet ez a népies jelleg, ami nagyon sokat dob rajta. A hajviseletről, és ruhákról már nem is beszélve.

Van benne jó pár csata is. Ezek általában bizonygatják főhősünk leleményességét, de nem mindig teljesen így történt, ahogy azt a filmben látjuk, higgyük el neki, mert így is látványos jeleneteket kapunk, amiket el lehet nézni, szörnyülködni - akinek van kedve. Azt természetesen láthatjuk, hogy a skótok jól harcolnak. De miért? Nos, ez az egyik - hanem a - legfontosabb pillére a filmnek. A dolog úgy áll ugyanis, hogy függetleníteni akarták a skótok magukat az angoloktól, igen, mert elnyomták őket. De még véletlenül sem azért, mert ők skótok voltak. A nacionalizmus megszületését a legtöbb történész Jeanne d'Arc-nak tulajdonítja, aki viszont majd' száz évvel ezután született csak. De higgyük el, mert ettől lesz a film igazán átható: a szabadságvágytól, attól, hogy mindenkinek szabadnak kell lennie, legyen az földesúr vagy jobbágy, férfi, vagy nő. Ha ezt nem hisszük el, számunkra a film elbukik. Viszont ha valakit elkap... :)

Lényegében itt át is térhetek a másik fontos témára: a nemességre. Illetve az ő érdekeikre, hogy nem néznek semmit, csak a saját érdekeiket. Ez nyilvánvaló. Tudták ezt az angolok is. "Ez tudott" - csak hogy egy nagyon jó könyvet idézzek... :) És megnyerték őket, igen. És tényleg: eleinte a lázadás, majd annak bukásakor már az angolok oldalán voltak. Ez a része teljesen jól be van mutatva, no persze azért van benne fikció: az utolsó csatában (Falkirk talán) nem azért vonultak el a skót nemesek, mert megnyerték őket az angolok. A lovasság megfutamodott egészen egyszerűen. Persze azért ez a földosztogatós módszer közrejátszott a középkor sok problémás kérdésének elsimításában.

A színészi játék hol jó, hol nem. Úgy értem, Gibbson néha merész arcokat vállal be, néha egy kicsit ripacs is, de apróbb túlkapásokat leszámítva korrektül játszik. Sophie Marceau viszont elbűvölő, és baromi jó!! Jól eltalálta a megtört lelkű hölgyeményt (aki nem mellesleg az angol trónörökös felesége, tehát hercegnő), akit a férje nem szeret (esküvőjükön is csak arcára kap egy habozó csókot), és akit elbűvöl ez az Adonisz, aki a szabadságáért harcol, és rakoncátlan. Habár, ha ez a valóság lenne, akkor nem is igazán szerelmet, de izgalmat fedezne fel a másikban - az egyik amiatt, mert a másik vad, a másik pedig azért, mert az általa szeretett fél művelt, úri körökből származó. Bár ez a szál fiktív, és eltértem attól, amit elkezdtem. Patrick McGoohan szintén elkapta az általa formált karaktert: I. Edward királyt (Igen, ő az, aki Arany versében Ferenc József metaforája... :) ), a lelketlen királyt, aki saját embereit is lemészároltatja, ha kell, és Anglia Nőstényfarkasát (ez Izabella) is képes felhasználni (nyilván fiktív a dolog, de akkor is), ha érdekei úgy kívánják. Egyszóval a színészek munkájára nem lehet (sok) panasz!

Összefoglalva ez egy epikus mű, ahogy azt Gibbson bá' elképzelte, pár fikcióban, ami szükséges volt ahhoz, hogy a filmet átérezzük. Nem veszi feltétlenül komolyan magát, ami szintén jót tett neki.  A színészi játék is jó.

10/8

Szép jó napot!

Sokat gondolkoztam rajta, hogy erről a filmről beszéljek-e, vagy sem, végül is arra jutottam, hogy beszélni fogok róla. Nem túl jó, de közel áll a szívemhez, mivel ez volt az első ilyen jellegű (vagyis történelmi) film, amit megnéztem pár évvel ezelőtt. Ambivalens érzéseim vannak ezzel a filmmel kapcsolatban.

Szinopszis: Artúr (Clive Owen), a Római Birodalom legészakibb védvonalának őrzésére kirendelt sereg vezére alig várja, hogy elhagyja Britanniát, és visszatérjen Róma biztonságos falai közé. Ám mielőtt elhagyná a szigetet, lovagjaival együtt még egy utolsó nagy megbízást kell teljesítenie, aminek során ráébred, hogy ha Róma elveszik, Britanniának szüksége lesz egy vezérre, aki betölti az űrt. Valakire, aki nemcsak a szászok fenyegető támadásától védi meg az országot, hanem megmutatja az utat egy új korszak felé. Artúrnak Merlin (Stephen Dillane), a brit csapatok vezetője segítségével, valamint a gyönyörű és bátor Guinevrával (Keira Knightley) az oldalán kell megtalálnia az erőt önmagában, hogy elfordítsa a történelem kerekét. - PORT.hu

Nos, először pár szót a film körülményeiről. Tehát, a Trója elkészülte után járunk, amiben is az Íliász cselekményét realizálták - természetesen egy hollywoodi szuperprodukció keretein belül. Sok pénzt kerestek vele, a hölgynézők pedig bámulhatták kedvükre Brad Pittet. Ennyiben ki is merül minden előnye. De kellett valami, amit realizálhattak volna, és egy hasonló legendás történetről és személyről készült a következő film, az Artúr király.

Pár szót az Artúr személyről. Igazság szerint a történet nem egységes, és Artúr személyét illetően is három alternatíva létezik: 1.: egy kelta eredetű király volt (ami talán a legvalószínűbb), aki egyesítette a brit törzseket a rómaiak kivonulása után; 2.: római vezető volt, aki a szászok ellen harcolva egyesítette a népet (ez nem túl valószínű, hiszen a szászok kiverése után brit kiskirályok vették át a hatalmat Britanniában, de a film ezt a történetet képzeli el); 3.: középkori király volt (ami a középkori, megmásított mondák alapján lehetne igaz). Ki melyikben hisz, ugye. 

"Artúr a mondák szerint a brit Uther Pendragon király és Yguernen (Ingerna, Ygraine) cornwalesi hercegné asszony fia volt. Anyja titokban nevelte, majd Merlin kiadta dajkaságba Ectorhoz, mert ellenségei ármánykodtak ellene. Istenítéletből mégis királlyá vált, egyedül ő tudta kihúzni a kőbe vágott kardot. Kiásatta Bron fejét, mely az országot védte a hódítóktól, ezzel lehetővé vált a honfoglalás. Legyőzte a szászokat, meghódította Skóciát, Izlandot, Írországot, Galliát, Norvégiát, Dániát és a monmouthi Uskban fényes királyi udvart rendezett be. Udvartarása volt Carduelben majd Carleonban is székelt. Vára neve Camelot. Hősök, vezérek vették körül, akiket a hagyomány a kerekasztal lovagjaiként ismert a későbbiekben: Gawain, Lancelot, Ivain, Keu, Ither stb. Az asztal alakját Merlin tanácsolta, hogy kifejezze az egyenlőséget.

Ellenségei, ellenfelei Vivien, aki eltávolította Artúr mellől Merlint, és Mordred, Artúr unokaöccse, aki Artúr távollétében koholt vádakat terjesztett Artúr feleségéről, Ginevráról és Lancelotról.

Mialatt Artúr Galliában harcol a római császár ellen, feleségét, Ginevrát Mordred (Medrant), Artúr unokaöccse meghódítja és vele együtt az egész ország is az ő kezébe kerül. Artúr a győztes galliai hadjáratból hazasiet, hogy bosszút álljon boldogsága megrontóján, s a Camlan folyó mellett vívnak véres harcot. Artúr győz ugyan, de maga is súlyosan megsebesül. Halála előtt Bedivere lovaggal visszaküldeti az Excaliburt a Tó asszonyának, majd Avalon szigetére viszik s azóta várják, hogy visszatérjen, ha népe nagy veszélybe kerül." - Wikipédia.

Nyilvánvalóan ez a kelta monda (ill. annyit hozzá, hogy a középkorban rendesen megmásították a mondakört, így lehet az, hogy egy kőből húzta ki a kardot, és nem egy tó istennője - hiszen az nem keresztény, nekik csak egy istenük van - adta kezébe), a középkorban elterjedt monda szerint a Szent Grált kereste - pedig hát egyszerűbb lett volna akkor megkeresnie a Templomos Lovagrendet, mer' ők tudták is, hogy hol van... 

No, vissza a filmhez, ami ugye a második alternatívát fogadja el, hát fogadjuk el mi is azt. 

A film Lancelot narrációjával kezdődik, ahol elmondja, hogy a szarmaták miért is szolgáltak a rómaiaknak (egy rosszul elkészített térképen mindezt, a szarmatákat ugyanis pár száz kilométerrel észak-nyugatabbra rakják eredeti előfordulási helyüktől, ugyanis ők a valóságban Pannonia és Dacia provinciák területén éltek). Majd harcolunk, stb, stb.

Igazából ez expozíciónak jó, hiszen fel kell vázolni a helyzetet: a (nyugat-)római uralom gyengül, a vadak egyre szemtelenebbek, stb. Ja, és bevezették a keresztény vallást, mint egyetlen vallást. Ami azt hihetnénk, hogy szülhet ellentéteket, de igazából senkit nem érdekelt a kereszténység, mer' mindenki demokráciát akart...

Nos, először is Artúrról, a karakterről. Ő 'A' vezér. Jó vezér, csak Clive Owen igazából egyetlen arckifejezéssel operál az egész film alatt (kivéve, ha Artúr mérges. Akkor azért összeráncolta a homlokát, de egyébként chuck norris-i rutinnal maradt mozdulatlan a pofija). Ja, és állítólag ő marha híres, mer' a bennszülöttek is ismerik (meg az Excaliburt is - de a Trónok harcából tudjuk, hogy az igazi harcos nevet is ad a kardjának ;) ). De erre csak utalgatnak...

Vannak lovagok, akik... állj! LOVAGOK! A római korban a lovag nem egyenlő a középkori lovaggal. Az ókori Rómában a lovagok egyfajta pénzarisztokráciát képeztek, ők voltak a polgárság legmagasabb rétege, de nem harcosok voltak ők, mint a középkorban, és mint a filmben. Ezt jó tisztázni.

Szóval, Artúr lovasai, maradjunk ennyiben. Ők mind szarmaták, ehhez képest valamiért mind másféle páncélban vannak. Ha ezt felírjuk negatívumnak, felírhatjuk pozitívumnak is, ugyanis tök jó, hogy nem lovagkori páncélzatban szaladgálnak a szereplők, és nem is teljesen római páncélban. Jól néznek ki, na. Ja, és rendkívül lazák, ami pár egész humoros pillanatot is okoz - Lancelot néha mintha saját paródiája lenne.

Az ellenség legalább nem (teljesen) arctalan, hiszen ismerjük a vezért meg a fiát is. Mondjuk, egy kb. 30 ezres seregből nem éppen jó arány, de na... :D Megtudjuk, hogy csak annyit tudnak csinálni, hogy hullámokban előreküldik az embereiket.

Vannak csatajelenetek is, rögtön az elején, hogy megalapozzuk a hangulatot és hogy rájöhessünk: ez egy elit csapat, akik már régóta együtt harcolnak. De a nagy realizálásból csak az született, amit a Star Wars-sorozatban is láthatunk a Jedi vs. droid harcokban: az ellenség nagyon béna. Konkrét példa: Tristan (Mads Mikkelsen) úgy végez két emberrel, hogy oda se néz! Aztán van egy jeges jelenet, hét ember kétszáz ellen - és nyernek! Arról nem is beszélve, hogy jobb íjászok, mint bárki más, stb, stb...

A végső leszámolást jelentő utolsó nagy csata (Bedon Hill, vagy mi - a RTW: Barbarian Invasionban lejátszható ;) ) idején pedig hat lovas megy neki kétszázötven embernek... Ne haragudj, de ilyen sehol nem fordult elő.

Ja, szerelmi szál. A történet szerint Ginevrát úgy szabadítják ki, hogy... megnézed. A lényeg, hogy Ginevra és Arthur között igazából nincs is szerelem, csak érdek. Úgy értem, nem túl nagy a szimpátia, hiszen a közkedvelt mesének eleget téve Ginevra szíve inkább Lancelot felé húz - de legalábbis vele lazul; nem mintha vele többet beszélgetne.

Van pár ellentét, amiből viszont lehetett volna többet kihozni. Pl. az, hogy Artúr az egyenlőségről álmodik, de nem viheti végbe egy olyan korban, mert igazából ezen elég gyorsan átugrunk, ahogy leadjuk Alectot (aki római, és fiú, tehát a nevének -us-ra kellene végződnie, hiszen az apja pl. Marius, mindegy...), már rá is eszmélünk, addig meg nem is foglalkozunk ezzel a dologgal. Ilyen dolog megint az, hogy Arthur igazából akkor hová is tartozik? Mert megtudja, hogy bennszülött, és gyorsan bele is törődik, pedig jó kis belső ellentét lehetne, na mindegy.

Merlin, akinek alakja minden bölcs varázsló szülőatyja (mert Gandalf, vagy Dumbledore is az ő alakjára vezethető vissza) csak egy bennszülött törzsi vezető, és nem is nagyon kap sok szöveget, így nagy bölcsességéről sem igen tehet tanúbizonyságot.

No, de térjünk rá a színészi játékra. Clive Owen, mint mondottam volt, nem erőltette meg magát, és a többiek sem igazán kiemelkedőek, csak lenyomják rutinból, azt helló. Viszont a 'mellékszereplő' karakterek sokkal izgalmasabbnak hatnak még így is, mint Artúr. A szinkronszínészek sem javítanak a dolgon, ezen a téren se várjunk nagy durranást.

A zene viszont baromi jó. Pláne, hogy egy kelta népdal is (A száműzöttek dala - saját fordítás :D ), ami az adott jelenet hangulatán marha sokat dob, és a többi megkomponált zene is szép, odaillő.

Összességében ez nem olyan rossz film, mint mondjuk A barbár, de nem is egy helydejómúvi. Meg kell nézni, mert elszórakoztat, a képtelenségei ellenére is élvezetes film.

10/7

Szép estét!

A hétvégén volt "szerencsém" megtekinteni mai filmünket, A barbár - Legenda a szellemharcosról c. filmet.

Szinopszis: Hatszáz évvel Kolumbusz előtt viking hajó érte el Észak-Amerika partjait. Halál és pusztulás maradt utána, és egy csecsemő. Az egyik indián anya vette magához és sajátjaként nevelte fel. A fiút, aki másképp néz ki, mint a többiek, sohasem fogadta be igazán a törzs. Másfél évtizeddel később újra feltűnnek a vikingek, módszeresen legyilkolják a partvidéki törzseket. Az egyetlen, aki felveszi velük a harcot, az egykori viking gyermek. Összefogja az indiánokat, és reménytelennek tűnő küzdelembe vezeti őket a könyörtelen ellenség ellen. - PORT.hu

A történetből mi igaz, és mi a fikció? Nos, a vikingek már jóval Kolumbusz előtt jártak Amerikában, igen, Vörös Erik és csapata tett egy kiruccanást, átteleltek, majd hazamentek. Évekkel később norvég eredetű barátaink tényleg visszatértek, és valóban az indiánok ellenállásának köszönhetően kellett visszavonulniuk. Természetesen a szellemharcos fikció, de ezt a tényt nem ártott leszögezni. A sztori amúgy izgalmas lenne, ha ügyesek lettek volna. De sajnos nem voltak azok, eleve több hiányosságot és képtelenséget véltem felfedezni.

SPOILERVESZÉLY!!

Nos, a vikingek nem vitték magukkal asszonyaikat (azt hiszem, itt sem, de ha mégis, az is épp elég baj lett volna), de egy gyereket otthagytak. Kérdésem: hogyan...? És miért...? Évekkel később mikor visszatérnek, lemészárolják főhősünk faluját, főhősünk nyilván megmenekül - mert nem lenne értelme megcsinálni a filmet, ha nem. Ja, a főhős nevelőapja is megmenekül, és mikor főhősünk odaér átfurakszik a vikingeken (mint amikor a tömegben mész előre), de megölik fatert, mert nem tud bánni a karddal (ez azért a helyén van). Aztán a majdani Szellem elé vetik a kardot. Ő meg a vérében érzi a karddal való bánásmódot (jelzem, életében nem látott ilyen szerszámot!!), majd menekülni kezd, és ekkor jön a több filmből is (Apocalypto, A IX. Légió) ismert üldözéses-vadászós jelenetsor, ahol azért még pár vikinget kicsinál, mire a viking vezető megszólal: "Ismeri a szokásainkat!" (??? - MOST LÁT ÉLETÉBEN ELŐSZÖR VIKINGET, B*ZDMEG!!!) Annyi pozitívum azért leszögezhető, hogy a vikingek nem angolul beszélnek. Csak úgy leszögezném egyébként, hogy fél óra múlva már a fő"hős" is viking nyelven értekezik honfitársaival (pedig egész addigi életében nem beszélt így, de ez biztos egy ún. "közös nyelv", amit a fantasykban szoktak bevezetni az írók...).

Ezeken nagyon felidegesítettem magam, pláne, hogy a film eztán sem lett jobb. Képtelenség izgulni a főszereplőért, mivel egy állandóan bambuló ember nem igazán érdekes... És vannak-e mellékszereplők? Vannak. Nem, nem a vikingek, ők arctalan barbárok (akik a valóságban NEM használtak lovakat ;) ), de indiánok vannak rajta kívül, akik ugyan nem arctalanok, de névtelenek. Egy másik törzs, ahová kerül "kalandjai" során, na annak a főnöke még érdekes karakter lehetett volna, ha hagynak neki teret. Igazából ez a karakter a legértelmesebb mind közül, szóval, kár, hogy kiírják, ráadásul úgy, ahogy Attila, a hun szeretett kinyírni embereket, na nem baj...

Hogy mi hiányzott ebből a filmből annyira, amennyire a mókusnak az erdőtűz? A szerelmi szál... Ez a szálacska kidolgozatlan, afféle gyorstalpaló tanfolyam párkapcsolatból, ugyanis tíz perc múlva már egy barlangban lesznek egymáséi (addig két mondatot beszéltek össz-vissz), majd kellemesen elsztorizgatnak a tűz mellett, pedig az ellenség bármikor jöhet. 

Egyébként rengeteg (ha nem is 'rengeteg', de sok dolog) maradt kidolgozatlan, vagy befejezetlen. Az egyik, még amikor az elején járunk, és kardoznia kell, kivágja az egyik viking harcos szemét, aki amúgy valami nagykutya lehetett, mer' mindenki félt tőle. El is határozza a viking Jumurdzsák, hogy kicsinálja a Szellemet, de a végső nagy csatára nem került sor. Pedig érdekes lett volna. Ahogy az sem kerül igazán kidolgozásra, hogy csatába vezetné az indiánokat: egy jelenet van, hogy rohamra indulnak a bennszülöttek, de ők csúfos véget érnek, pont a fent látható kép jelenetében.

Felületes továbbá az, hogy főszereplőnk igazából sehová sem tartozik, nem vívódik magában, amikor megjönnek a haverok, igaz, zsenge utalások vannak rá, de semmi egyéb. Az indián törzsfőnök útkeresésről papol, de nem keresi az utat, mert egyből megtalálja...

De ami a legfelületesebb, az az, hogy a főszereplő a "szellemharcos". Mer' kb. az 50. perctől Szellemnek hívják, de csak egy törzs ismeri, hírnévre nem tesz szert, csak gyilkol. 

A sztori itt véget ér számomra, többet nem mondok el, meg kell nézni (de csak erőd idegzetűeknek). A színészi játék egyszerűen gyalázat.

És mi gyalázatos még a forgatókönyvön meg a rendezésen kívül? Az operatőri munka! Van néhány szép felvétel (ezek rendszerint állóképek, és kevés van belőlük), ezt aláírom. De az egész film sötét, sokszor alig látni valamit, minden túl van effektezve...

Igazából egy egészen jó filmet ki lehetett volna hozni (de ennél legalábbis sokkal többet), mert a végeredmény trehány munka.

10/5 - Ha teheted, hagyd ki... Vagy igyál előtte. Jó sokat.

Szép napot mindenkinek!

A mai célpont egy kétrészes tévéfilm/sorozat (nem tudom, hogy két részre mondhatjuk-e, hogy sorozat? :D ) lesz, amely a Hitler - A Sátán felemelkedése (Hitler - The Rise of Evil) címet viseli. Szinopszis:

Robert Carlyle, a brit színész alakítja a XX. század lehíresebb diktátorának szerepét ebben a kétrészes életrajzi tévésorozatban. A film végigköveti Adolf Hitler életét gyermekkorától 1934-ig, amikoris Németország abszolút uralkodójává vált. Tanúi lehetünk Hitler sikertelen erőfeszítéseinek, hogy nagy művész legyen, frusztráltságának, amint látja, miként hullik szét fogadott hazája az I. világháborúban, elhatározásának, hogy Németországot ismét saját lábára állítja azzal, hogy kihasználja a nemzetet a háború után sújtó gazdasági megpróbáltatásokat és a népben rejlő antiszemitizmust, láthatjuk 1923-ban bekövetkezett letartóztatását, tanúi lehetünk Hitler heves szónoklatának a Mein Kampf-ról, a nemzeti szocializmus növekvő népszerűségének és a szenilis kancellár, von Hindbenburg (Peter O'Toole) hibás döntésének Hitler "semlegesítésére", amikor egy viszonylag jelentéktelen politikai poszthoz juttatta 1933-ban. Láthatjuk Hitler rövid ideig tartó románcát unokahúgával, Geli Rauballal, valamint hosszabb kapcsolatát a tiszteletre méltó Eva Braunnal. - PORT.hu

Szinopszisra vissza: nem tudom, hogy a kancellárság mióta "jelentéktelen politikai poszt", na mindegy... Egyébként, ami le van írva, többé-kevésbé helytálló. De nézzük csak meg, miket mutat be a film, és miket nem domborít ki annyira!

Kidomborítja a kor antiszemitizmusát, de azt rendesen. Láthatjuk rossz kapcsolatát apjával (amit a Mein Führer... is kiparodizál), hogy festő akart lenni, amiket mindenki ismer... Láthatjuk a bécsi "kalandokat", majd müncheni tartózkodásába is betekintést nyerünk. Kitör a Nagy Háború, úgyhogy egy icipicit még háborúskodunk is, majd Dolfi megsebesül, és vége a háborúnak. És azt hiszem, innen kezd igazán érdekessé válni a film, ugyanis megnézhetjük, hogyan erősödik meg a Német Munkáspárton belül - habár az nem derül ki, hogy Adolfunk először "csak" a párt propagandafelelőse, de ez nem is olyan lényeges. Közben pár mellékszálat is behoznak: Fritz Gerlich újságíró sztoriját (később még visszatérünk rá!), és a Hanfstaengl-családot, mert a családfő, Ernst lesz Hitler propaganda-tanácsadója, vagy valami olyasmije... Ernst, a nagyvállalkozó, a kapitalisták kapitalistája, hiszen Hitlerben is egy "csiszolatlan gyémántot" lát. Ezért is mutatja be a német iparmágnásoknak, s Hitlernek rajta keresztül sikerül elbűvölnie őket. Beszédek tömkelegét hallhatjuk, amelyek lehet, hogy a valóságban is elhangzanak, mindegy, a lényeg, hogyha nem hangzottak el, akkor is jól meg vannak írva.

Amint Dolfinak lesz egy kis pénze, életre hívják azt a szervezetlen bandákból álló szervezetet, melynek élén egy homoszexuális "hadvezér" áll: az SA-t. Az SA-ra is vissza fogok még térni, mert marha fontos!

Az első rész a rosszul elsült müncheni puccskísérletig és a tárgyalások kezdetéig mesél, a második rész a börtöntől a Führerré válásig tart.

A második részről annyit még, hogy ott már nem a beszédeké, az agitációé a vezető szerep: az NSDAP ugyanis 1923 után a parlamenti többség "törvényes" keretek közt való megszerzésére törekedett. Azért az idézőjel, mert annyira azért mégsem volt ez törvényes: az alakulóülésen felálltak a náci képviselők (a legjobb jelenet az egész filmben, mikor az egyik alakulóülésen a megbízott NSDAP-képviselő odaszól a többieknek: "Uraim, indulhatunk." - aztán felállnak), zavarták az országgyűlés munkáját, stb, stb. A Párt hatalma azonban így is nőtt, még akkor is, ha egyes újságírók - Fricink is - ellenük munkálkodtak. És itt jön be akkor megint Frici, ugyanis a sajtó egy-egy diktatúra nagy ellensége lehet, amíg nem szabályozzák azt. És Frici végig kitart, megnehezítve Dolfiék "munkáját". Ezen a szálon keresztül láthatjuk a német sajtó elhallgattatását, szabályozását, és a Párttal ellenszegülőknek szánt sorsot is.

Adolf nőügyei, mert erről is szól a film - azért ne várjunk túl nagy romantikát egy szeretethiányos, de agyilag nem teljesen ép embertől. Hitlernek tán' egy igazi szerelme volt, mégpedig az unokahúga (mondom, hogy nem teljesen ép..), Geli Raubal, aki öngyilkosságot követ el. Eztán jött Eva Braun, aki 1945. április 26-áig vele is marad. És igen, a két nővel való kapcsolata kb. ilyen volt. Nem is fecsérlem rá a szót.

Hitlert megválasztják, igen, addig nőügye, szavazások, stb. Ezután fokozatos korlátozó intézkedések, meg ilyesmik. De a Párton belül hatalmi játszmák tömkelege folyt! Beszéljünk egy kicsit Ernst Röhm-ről, és az SA-ról. Ernst Röhm, az I. világháború veteránja volt, később egy szabadcsapatot vezetett Bajoroszágban - ők szabadították fel Münchent a kommunista uralom alól. Ja, egyébként köztudottan meleg is volt. Az SA vezérkara sokszor tivornyázott (ital+férfiak közötti hedonista, szexuális kapcsolatok hálója...), Röhm maga pedig folyamatosan (férfi) szeretőket tartott, stb. Az SA maga pedig egyáltalán nem adta vissza a nemzetiszocialista ideált: ez egy csürhe volt, ki kell mondani. Akkor miért szövetkezett vele, velük Dolfi? Egyszerű: "Ha nincs ló, jó a szamár is"-alapon, hiszen politikai pályafutásának kezdetén Münchenben (egyébként máshol sem nagyon) volt olyan szabadcsapat, amely megtestesítette volna a hitleri ideált. És amúgy is: ezek felszabadították Münchent. És igen, addig, amíg kocsmákban meg utcákon kellett összeverni pár pirospozsgást, teljesen meg is felelt e szervezet Hitler céljainak. Csakhogy a törvényes keretek közé való áttérésnél a szervezet terhet jelentett - és jelentett volna bárki számára. Pláne, hogy amíg Hitler konszolidálni próbálta magát és pártját, addig ezek a barmok folyamatosan a nemzetiszocialista forradalom eljöveteléről papoltak. Ilyen helyzetben Adolf, bár Röhmöt barátjának tartotta, kénytelen-kelletlen le kellett velük számolnia. Illetve nem is csak neki. Ekkorra ugyanis már létrejött az SS, és az a szervezet folyamatosan növekedett - és sokkal szervezettebb is volt, mint a Sturmabteilung. De Röhm már a Reichswehr élén akarta magát látni, amit természetesen a Reichswehr tábornokai nem igazán akartak. Himmler hatalmát akarta megszilárdítani, Hitlernek pedig választania kellett a terhet jelentő SA és a rendet képviselő Reichswehr, és ezáltal az iparmágnások között - kik kezében jelentős hatalom és pénz halmozódott fel. Ezért kellett végrehajtani az SA likvidálását, és nem azért, mert Dolfi és Ernst összevesztek, mint az óvodások. Ezt a film jelentősen leegyszerűsíti.

Egyébként láthatjuk még a dachaui tábor megnyitását, és azt, hogyan jutunk el egyáltalán a kancellárságig, majd a Führerségig, végig mutatva azt: a hatalom egyre inkább a címszereplő kezébe kerül.

És a színészek? Ők jók, de Carlyle! Na, ő marha jó! Először kétkedve ültem neki a filmnek, mert a haján, bajszán és ruháján kívül nem igazán hasonlít Dolfira, de ahogy elkezd játszani, rájössz: ez Adolf! A mimika, a mozdulatok, Hitler. Kész.

Amúgy minden korhű, a zene hihetetlen jó!

MEG KELL NÉZNI!!

10/9

Üdvözletem!

A film alapja Erich Maria Remarque 1929-ben írt regénye, amely az I. világháború áldozatainak, a lövészárkok katonáinak mindennapos pusztulását festi le. Az ifjú Paul Baumer lelkesen vonul be katonának 1914-ben. Végigszenvedi egy szadista altiszt kiképzését, a katonaélet összes gyötrelmét, majd elesik, mégpedig egy olyan napon, amikor a hivatalos hadijelentés szerint "nyugaton a helyzet változatlan". - PORT.hu

Erich-Maria Remarque, az I. világháborúban is harcolt, s háborúellenes írásai miatt Adolf Hitler üldözte írásait, így a Nyugaton a helyzet változatlan c. regényét is, mely kétségkívül a legjobb Remarque-mű. Egyszerű, szókimmondó, könnyed hangvétele miatt bárki számára könnyen befogadható, érthető írás. Ez  meg egy egész szép barokk mondat volt...

"Ez a könyv nem vád és nem vallomás. Csak beszámoló szeretne lenni egy nemzedékről, amelyet a háború elpusztított - elpusztított még akkor is, ha a gránátok megkímélték" - A könyv előszava.

Beszéljünk a filmről. A regény első megfilmesítése 1930-ra nyúlik vissza (sajnos nem láttam), majd jött az 1979-es, magyarul is kiadott film. Na, erről lesz szó.

Hogy is kezdjem... A film céljai ugyanazok, mint a könyvé, vagyis az I. világháború borzalmainak bemutatása. A narráció is ennek tudható talán be - a könyv ugyanis E/1-ben íródott, így talán nem is meglepő, hogy Paul folyamatosan kommentálja a dolgokat, s ő is mutatja be nekünk a film többi szereplőjét.

Rögtön egy támadás-ellentámadással kezdünk, mely azon a szakaszon hétköznapos, naponta többször végrehajtandó rutinfeladat.

Harc nincs túl sok benne, ami nem lenne túl nagy baj, de sajnos azon kívül, hogy siránkoznak a szereplők, történnek más dolgok is, melyek túlságosan hiányoznak a regényből!! Sajnos csak a leghangsúlyosabb jelenetek kerültek be, de azok közül sem mind (pl. Kropp - Albert - vívódása önmagával lába elvesztése miatt. Ez a regényben nagyobb hangsúlyt kap, itt csak megemlítik).

Jól elkapták azonban a film fő vonalát, mondanivalóját. Azt, hogy ez egy osztály - viszont nem úgy a szimbólumokat. Az osztály az akkori kor fiatalságát jelképezi (lehet, hogy csak a németekét, de szerintem az egész akkori európai fiatalságot), mely így is, úgy is elveszett. A legerősebb téma, hiszen az egész világháborút innen tudja bemutatni. Elég a rizsából, konkrétumokat!!

Az osztály nagy része egy szakaszba kerül, s általában osztálytársait Paul narrációja alapján ismerjük meg . ebből is tudjuk, hogy szoros az ismeretség. De sok a felvillanó emlékkép is, melyben az iskolai időket látjuk, azt, hogy hogyan és miért vonultak be (olcsó frázisok miatt), majd a frontrautazást is láthatjuk, stb..

Fontos momentuma a filmnek Kemmerich sebesülése - és halála. Nem hinném, hogy spoiler, mert nem ez nyomja rá a bélyegét, hanem Paul kegyes hazugsága Kemmerich anyja felé - ill. az anya válasza.

Láthatjuk azt is - Paul hazautazása során - , hogy az otthonmaradott férfiemberek hogyan vélekednek a fronton lévő helyzetről, a parasztvakításról, mellyel az otthoniakat áltatják. Visszamegy régi osztályfőnökéhez, aki miatt bevonultak - lényegében tehát az osztály gyilkosa - , ki közben újabb és újabb osztályokat küldött a pokolba, "ágyútölteléknek".

Egy-két nagyon fontos dolgot azért megemlítenék a regénnyel kapcsolatban - kimaradt részek: Kimaradt az, hogy az újakat tanítják - ill. utalnak rá, mert rendbe teszik a felszerelésüket, meg elveszik a lereszelt bajonettet, de pl. nincs benne, hogyan mutatják meg a regrutáknak, hogyan lehet kiszámítani, hogy a gránát hová csapódik be - a hangjából. Avagy egy, számomra hangsúlyos jelenet nem kapott helyet a forgatókönyvben: a temetői jelenet. A regényben egy tüzérségi támadás elől a temetőbe menekülnek, ahol fejfák, sírkövek repkednek, az egyik sírkő pedig agyonnyom egy katonát. A háború tehát senkit nem kímél - még a holtakat sem. Egyfajta "haláltánc" ("Danse Macabre") ez, melyben végül is mindenki a sírba kerül, tehát a háború a haláltánc - újabb szimbólum ez.

Különös esetekben azonban meg lehet menekülni a halál karmai közül - de nem azért mert szentek vagyunk. Csupán a lelki erőnknek kell elég erősnek lennie, és TALÁN megmenekülünk. Erre a megállapításra az egyik kórházi jelenet világít rá, ahogy a regényben is meg vagyon az írva - tehát azt jól visszaadva.

Belső monológok garmadáját tárja elénk a rendezés, a szinkron pedig nagyon jól visszaadja a film hangulatát. Nem az volt a lényeg, hogy mennyi járművet mutat be a film, hanem a hangulat és a mondanivaló érdekelt, amit remekül átadott. Habár a színészi játékot nem mondanám kiemelkedőnek, néhol kicsit laposabb a mimika, de egyébként nagy bajom nincs a színészekkel.

Természetesen nem áll a regény színvonalán, de remek film ettől függetlenül.

10/7

Szép estét!

Egy amerikai helikopteres elit desszantalakulat 400 katonája Hal Moore ezredes (Mel Gibson) vezetésével Észak-Vietnam Halálvölgyébe tart, ahol véres összecsapásra készülnek a vietkongokkal. Parancsnokuk csak annyit ígér nekik: ő fog először kilépni a helikopterből és ha megéri, ő lesz az utolsó, aki visszaszáll a gépbe. A körülzárt amerikaiak hamarosan hatalmas túlerővel találják szemben magukat, s rá kell döbbenniük, csak magukra számíthatnak. Néhányan közülük közelről ismerik a háborút, de többségük most esik át a tűzkeresztségen. Mindannyian a hazájukért harcolnak és mindannyiukat várja otthon valaki: feleség, gyermek, anya, testvér. Csakúgy, mint az ellenséget.

No hát, melyik ez a film? Igen, a Katonák voltunk...

Igen, a vietnámi háború poklába kalauzol el minket a film, melyet egy hatalmas, hősi toposszá emel, úgy, hogy közben bizonygatja, hogy nem ezt akarja. No de vegyük át az elejéről...

Tehát, a vietnámi háború, mint olyan, ma is megosztja az amerikai közvéleményt, az antikommunisták és Amerika-hívők csodálják a tengerészgyalogosok vérengzéseit (persze, a film nem erről szól, de ez nem hősi eposz... ;) ), a másik fele gyűlöli a háborút ugyanezen okokból kifolyólag, s ők mondják azt, hogy Amerikának semmi köze nem volt Vietnámhoz.

A helyzet azért bonyolultabb: a népnek, mint olyannak tényleg nem volt köze hozzá, hiszen a hazájuktól marha messzire folytak a harcok, és most még azt sem lehetett felhozni, hogy a kis sárgák lebombázták valamilyüket, vagy elfoglaltak pár szigetet - esetleg kinyírtak pár (millió) embert. A vietnámiak bűne csak annyi volt, hogy nem a demokrácia hívei voltak, hanem történetesen a pirospozsgás-csillagos eszmét tették magukévá. Hol itt a gond? A Szovjetunióval Amerika ekkor már régóta fegyverkezési versenyt folytatott (ez ugye a hidegháború), s Koreában ugyan elérték amit akartak (egy demokratikus Dél-Koreát létrehoztak), de Vietnámban a kis ferdeszemű haverjaik kiűzték a francia gyarmattartókat, és készültek, hogy ide is kitűzzék a vöröscsillagos zászlót. Hát ez van: nagyhatalmi érdekek, ahogy ma. Ezt persze a film bizonygatja, de akkor sem egy szókimondó mű.

De akkor mitől hősi eposz mégis, hogy bizonygatja: nem az?! Pont ettől! Annyira a szánkba akarja rágni, hogy elítéli a hadmozdulatokat, hogy csak az jön ki: a hazájukért mennek oda harcolni - meg hogy az amerikai állam milyen befogadóképes, hiszen ukrántól kezdve a dél-afrikaiig mindenféle-fajta ember szolgál a hadseregében. Nagyon szép, de a feketék nem moshattak ott ahol akartak...

Konkrétumok? Bizonygatják, hogy a politikusok nem tanultak Koreából, aztán összehozzák Little Big Hornt a vietnámi konfliktussal - ami tegyük hozzá, érdekes párhuzam. Ami viszont baj, hogy ahelyett, hogy így állítják be, nem adnak neki nagy súlyt, csak Moore bámulja a történelemkönyveiben a 7. lovasezred pusztulását az egyesült indián seregek ellen (akiket egyébként szintén bekerítettek, szóval érdemes lett volna tovább fűzni ezt a dolgot).

Aztán mitől mégis hősi eposz? A bajtársiasság fontosságát hangsúlyozzák (egyébként helyesen), de mindezt egy, az Amerikai pitéből ismert színésszel, aki ott is csak telefonszexelt a barátnőjével, egyszóval komolyan vehetetlen az a csóka. Aztán persze megmentetik vele az egyik néger katonát, hogy lássuk: ott tényleg mindenki egymásért harcol - pedig csak egyszer beszéltek egymással, szóval erős bajtársiasság nem igazán alakulhatott ki, na mindegy.

Ja és persze a hetesek hősiesen tartják az állásaikat, az ezredes úgy beszél a felettesével/ről, mint egy darab sz*rról/ral, amit persze a katonák elismerését nyeri el - a valóságban. Itt rá se b*sznak. Bizonygatják, hogy Moore egy hős: ő bizony nem hagyja ott az alakulatát, még akkor sem, ha tutibiztos, hogy otthagyja a fogát - hát ő tudja. Emellett persze a tökéletes amerikai, úgy értem ő "az" amerikai katona: jól és keményen harcol, kötelességtudó, emellett persze gondos családapa és szerető férj.

Az ezred tagjait nem igazán ismerhetjük meg. Úgy értem, kettőt-hármat: a már említett Pités csóka, a fekete emberke, az ezredesünk, Gólyafos, a vietnámi Robert Capa, és az idős katona. A legszimpatikusabb nekem az idős harcos volt, laza, amolyan "vietnámos" beszólásaival - róla elhittem, hogy ő tényleg ott és akkor harcoló amerikai katona.

Mel Gibson jó színész. A rábízott feladatot teljesíti, nem játssza túl, sőt egyébként meggyőző a játéka, de akkor is ő "az" amerikai hős - az elképzelt hős, hiszen senki sem hibátlan!
Az új Robert Capa (újságíró, illetve harctéri tudósító) egy üde színfoltja volt a filmnek. Hála az Égnek, akkor hozták be a sztoriba, mikor már igencsak lanyhulni kezdett a dolog. Ő kellett a nagyapjairól szóló történetekkel, a háborúban lévő, naiv civilként talán a legizgalmasabb karakter volt az egész filmben - még jó, hogy ő narrál.

Ennyi fennkölt szónoklat egy filmben sem hangzik el, egy filmben  sem hangoztatják annyit (magával a szereplővel!!), hogy ő a legjobb parancsnok, akit csak a hátán hordott a Föld. Azért persze cselekedteti is a tekerőfüzet, de a beszéd sokkal jobban megy neki.

Azért vannak pozitívumai is az újságírón, meg a Papán kívül. Mégpedig az, hogy megmutatja, milyen az otthonmaradottaknak. Pontosabban a feleségeknek. Dr. Somorjai Lajos is írja naplójában (Megjártam a Don-kanyart), hogy a feleségeknek sokkal rosszabb, mint maguknak a katonáknak. És ez valamilyen szinten igaz is, hiszen nap mint nap várni, hogy mikor jön az a bizonyos levél a hazavárt férj/vőlegény/akárki nevével fémjelezve. És Hal Moore felesége ezen akadályt elég jól veszi, úgy értem le a kalappal a tekerőkönyv írója és a rendező előtt: ez a szál baromi jó!! Meggyőző alakítások, valós érzelmek (!!), leírhatatlan.

Vannak akciójelenetek is, elég sok. Az akciójelenetek, nos, vannak jobbak és vannak rosszabbak is. A napalmos részek jók, az erdőbe befutós-szakaszos szintúgy, közte meg pár unalmas. Viszont az első ilyen kategóriájú film (volt), ahol a katonák pisikélnek! Egy plusz pont ezért! Az utolsó csatajelenet is zseniális (na jó, az talán túlzás, de mindenképp monumentális jelenet).

Zene. A filmzene naggyon jó! Sok zenét ehhez szereztek, de felcsendül (néha) korabeli sláger is, pl. a Hold me, kiss me.

Summázva: azért annyira nem jó, de nem is végtelenül rossz, meg lehet nézni, sőt, meg kell nézni. Sajnos azonban semmiben nem különbözik az amerikai hőseposzoktól, de plusz pont a vizelés és az, hogy legalább próbálkozik.

10/7

Hogyan csináljunk egy jó hadvezérből megalománt, sőt, igazi vesztest? Nos, ha kíváncsi vagy rá, nézd csak meg a Nagy Sándor, a hódító c. filmet.

Gyermekkora óta diadalról és harcról álmodozott. Egy csöpp országból indult el, és mire 25 éves lett, meghódította az ismert világ nagy részét. A kis macedón sereget a hatalmas Perzsa Birodalom ellen vezette, elfoglalta Egyiptomot, majd a sivatag után a hófödte hegycsúcsok felé kanyarodott: India jelentős részét is meghódította. Korábban sosem egyesült ekkora hatalom egyetlen kézben, és talán azóta sem volt rá példa. Nagy Sándor a világ ura lett, mégis magányosan halt titokzatos halált alig 33 éves korában. Néhány nagy barátság, néhány felejthetetlen csábítás, és 9 év vérben és páncélban a világ legnagyobb hadserege élén. Nagy Sándor élete megváltoztatta a világ történetét.-PORT.hu

Nos, a film igazság szerint Alexandrosz jellemét hivatott bemutatni. Erre a filmre illik a mondás: Sokat akar a szarka...

Alexandrosz a filmben a nagyravágyás szobra, a megalománia mintapéldánya! Igazából lehúzza, de vegyük sorra.

SPOILERVESZÉLY!!

Tehát, a film az idős Ptolemaiosszal kezd, aki elmond pár szót, majd a pellai palotában találjuk magunkat, ahol Olümpiász és a kis Alexandrosz éppen Snake-ezik (kígyókkal játszik, bocsi, tudom, hogy sz*r poén, de benne hagyom... :D ). Majd jön Philipposz királyunk, aki rögtön nekitámad feleségének, erőszakot készül tenni - hála az Égnek nem jön össze - a Vörös vihar óta nem igazán bírom az efféle jeleneteket... Ezután iskola, majd kis történetmesélés, elmélkedés az Odüsszeiáról (Alexandrosz rajongott a homéroszi sztorikért, tényleg!). A film végig a szánkba rágja, hogy Alexandrosz okos, meg intelligens, meg harcolni akar, stb. Benne van Bukephalosz letörése (Philipposz tényleg féláron vette meg aztán a lovat fiának - !!). És igen, meg is találtuk a hibát: túl sok apróságra figyel oda, és ezáltal sok dolog mellett haladunk el, amelyek ezeknél sokkal fontosabbak lennének. Alexandrosz életében ugyanis rendkívül fontos szerepet játszott Arisztotelész, de csak két percre bukkan fel a kor legnagyobb filozófusa.

Tehát, mint mondottam volt, az apróságokra már-már mániákusan ügyeltek, és nagyon fontos dolgok maradtak ki ezáltal. Ki kell emeljek néhány konkrétumot.

1.: Alexandrosz és Philipposz összeveszése. Lényegében minden a valóságnak megfelelően van ábrázolva, Attalosz (Eurüdiké apja, Philipposz második felesége) és Alexandrosz tényleg összebalhézik - ez ugyanis Philipposz és Eurüdiké esküvőjén történt - tényleg. A legapróbb részletekig a történeteknek megfelelően történik, vagyis: Philipposz bes*ggel, és lesmárol egy férfinemű egyedet (ő Pauszaniász egyébként), a valóság - ill. inkább a legenda - szerint eztán többen is megerőszakolták e katonát, majd otthagyták - bár a dolgok ezen része már nincs benne, hallelujah! Aztán Alexandrosz Attalosz pohárköszöntője miatt megsértődik (tényleg!), majd lefattyúzzák, hozzávág valamit Attaloszhoz, mire Philipposz ráparancsol: kérjen bocsánatot. Mivel nemleges választ kap, kitagadja, harcolni akar vele, de elesik (tényleg!!), majd Alexandrosz távozik, anyjához megy (tényleg). De az eztán következő események kimaradnak, mivel ez csak egy "flashback" - visszaemlékezés. Csakhogy Alexandrosz életében voltak más fontos dolgok is: a barátai, későbbi tábornokai. Ez incidens után Alexandrosz és Olümpiász az épeiroszi Alexandroszhoz mentek (Alexandrosz nagybátyja), majd Alexandrosz és Hephaisztion (ki később érte utol a párost) a trák hegyekbe vonult száműzetésbe. Ide végülis a barátai is megérkeztek, s együtt teleltek át. Ez Alexandroszra szintén nagy hatást gyakorolt.

2.: A Philipposz elleni merénylet. Ez az előbb tárgyalt incidens után jó pár évvel történt, és az elején elhangzó mondat ("Ha még egyszer így viselkedsz, megöllek" nem itt, hanem egy, Alexandrosznak Trákiába küldött levél végén volt, mint aláírás. A levelet - bocsánatkérő levél Alexandrosztól, s megbocsátó levél Philipposztól Alexandrosznak - Eumenész, Philipposz titkára, Alexandrosz barátja és első kincstárnoka küldte. Jó ha tudjuk, bár ezt nem problémának jegyzem fel.) szerint éppen csak most bocsátott meg fiának. A jelenet a legapróbb részletekig ki van dolgozva: behozzák az istenségek szobrait (a valóságnak megfelelően!!), majd Philipposz meghagyja: a testőrség maradjon a kapukon kívül, hogy megmutassa, ő nem zsarnok, és nem is fél a görögöktől. Ekkor jelenik meg Pauszaniász, és döfi le Philipposzt. De mi a gond? Nos, a film szerint ez egy Olümpián történik. A valóságban azonban teljesen máshol: Alexandrosz húgának, Kleopátrának és az épeiroszi Alexandrosz esküvőjén!! Ez volt az egyik, mikor a fejem a falba vertem... A másikra később térek rá.

No de, azért Nagy Sándor nem véletlenül Nagy Sándor. Hódított. De hogyan? Apja halála után azonnal kezébe kellett vennie az irányítást a görög városállamok felett, mivel azok rögtön megkezdték saját kis függetlenségi harcukat. Két nagy város szállt szembe a makedónokkal: Athén és Thébai. Jelezném azonban, hogy Thébai ostroma előtt még egy gyors csapást mért Alexandrosz a trák törzsekre, s határait a Duna vonaláig terjesztette ki. Nos, Thébai és Athén. A harcra az thébaiakat Athén buzdította, illetve a város szónokai; Athén fegyvereket is küldött Thébainak, miközben Alexandrosz a trákokkal hadakozott. Azonban azt nem várták, hogy Trákiából nagyon gyorsan (két hét) Thébai alá ér: Alexandrosz ugyanis a hegyeken keresztül lépcsőket veretett, s azokon kelt át, kikerülve az azokat őrző (persze jóval kisebb számú, de jó pozícióban lévő) thébai helyőrségeket. Thébait hamarosan el is foglalja, és a földdel teszi egyenlővé a várost, egy történetíró házát hagyják csak meg. Eztán megszilárdítja pozícióját a Korinthoszi Szövetségben, és kezdi is a szervezkedést Perzsia ellen. Ami a gond ezzel, hogy nincs a filmben...

És beszélnünk kell az Alexandrosz - Hephaisztion-viszonyról is. Muszáj. A két férfi bizonyítottan egyszer közösült, itt meg olyan, mintha Alexandrosz egyszerűen biszex volna (ami akkoriban elfogadott volt, hisz' Philipposz is lekapta Pauszaniászt...), de ami nem biztos, az nem biztos. Így pl. férfiakat látunk smárolni, s van, hogy az egyik férfi Alexandrosz...

Egyébként a film némileg pontos: Alexandrosz az indiai visszavonulást követően azért kelt át a sivatagon embereivel, mert Haphaisztion már beteg, méghozzá nagyon.

De Sándorunk hódított is ám!

És igen, hódításai azok, amire igazából csak utalások vannak, pl. Isszosz mintha meg se történt volna, pedig hadvezetésének nagyobb bravúrjait hajtotta végre ott, na mindegy... Aztán jön a gaugamelai csata (az legalább benne van..), amelyet a valóságnak megfelelően ábrázolnak, vagyis Alexandrosz rést nyit a perzsa centrumon, s ott áramlik be a gyalogság... Oké, mégsem teljesen a valóságnak megfelelően van megkoreografálva, mivel Dareiosz nem teljesen elöl volt, még ott voltak a Halhatatlanok, akik ellen mentek a gyalogosok, de ez szinte lényegtelen. Még Parmenión megszorongatása (perzsák által) is benne van, valamint hogy "fekete" Kleitosz (volt ugyanis egy "fehér" is, de őt a készítők lesz*rták) megmenti Alexandrosz életét. Aztán bevonulnak Babilonba, és innentől Alexandroszt kicserélték. A megalománia, a hatalomvágy eluralkodik rajta - a film szerint! Habár ábrázolják azt is, hogy megtiltja a nők megerőszakolását, nem igazán pontos innen a jellemrajz.

Alexandrosz nem Babilon után lett megalomán! Jóval később, akkor, mikor már a Kaukázus környékén jártak, lett csak az a hatalmát féltő, keleties despota.

A film tárgyalja továbbá azt, hogy jogos volt-e Parmenión, és fia, Perditasz megölése (Perditaszt jogosnak találta, mert "merényletet" követett el Sanyi ellen), vagy sem. Nos, egyikük megölése sem volt igazán jogos, de itt azért helyes már a jellemrajz (még a Roxánéval kötött esküvő előtt, de már Babilon után járunk). Parmenión volt az igazi ellenség, hiszen még a régi rendet, a philipposzi rendet képviselte, s könnyen Alexandrosz ellen fordulhatott. Így először csak egy jelentéktelen szatrapia vezetőjének nevezte ki, majd végleg eldöntötte: kivégezteti. Ehhez persze kellett ürügy. És az ürügy a fia, Perditasz volt. Csakhogy a valóságban nem követett el merényletet: ez összeesküvés volt a javából, Alexandrosz részéről. A makedón törvények szerint viszont tényleg a családfő viszi el a balhét fia helyett, így tették el láb alól - a valóságban - Parmeniónt.

Éltettem és szidtam már a film pontosságát. Először tovább éltetném, mielőtt végleg fenékbe billentem.

Benne vannak a katonalázadások, sőt, ugyanazok az emberek szólalnak fel, akik a valóságban, tehát, nagyon jó - is lehetne, ha nem verik ki nálam a biztosítékot.

Alexandrosz ugyanis elhatározta, hogy Perzsia után Indiát is meghódítja. Az Induson keresztül akarta elérni a Gangeszt, ám az egyik indiai király, Porosz megkísérelte megállítani az előrenyomuló makedónokat. Porosz bevetett harci elefántokat is. Összesen két csata van ábrázolva, ez a második. Benne vannak az elefántok, ahogy legyőzik őket (egyébként Porosz is felbukkan), és igen, tényleg itt hal meg Alexandrosz kedvenc lova, Bukephalosz, kinek nevét később város, Bukephala is őrizte (a város romjait máig sem találták meg). Bukephalasz tényleg úgy halt meg, hogy Alexandroszt védte, aki megsérült. Viszont Alexandrosz sérülése után a A CSATÁT NEM VESZTETTÉK EL A MAKEDÓN SEREGEK!!! A filmben ezt vesztes csatának állítják be, csakhogy tudni kell valamit: Alexandrosz soha, de tényleg soha nem vesztett csatát. Az egyetlen hadvezér. Felépülte után (itt is) saját lábán áll emberei elé, és jelenti be: visszább vonulnak, Babilonba. Ekkor kelnek át a sivatagon, vissza Babilonba, és hal meg Hephaisztion. Alexandrosz állapota ezután tényleg rosszabb, és jobban fél a merényletektől, mint valaha (egyébként efféle félelme sosem volt alaptalan, ugyanis egy makedón király sem halt meg természetes halállal). Hamarosan őt is eléri végzete: megmérgezik.

Nem beszéltünk azonban Roxáné és Alexandrosz házasságáról. De nem is kell: ilyen volt. Nem érzelmi alapokon köttették meg, hanem politikai alapokon, már csak azért is, mert Alexandrosz valószínűleg Ödipusz-szindrómás volt, ennek tudható be, hogy Dareiosz anyja is megvolt neki...

A film nagy előnye viszont a színészekben rejtőzik. Ugyanis nagy nevek mozognak a filmben: Alexandroszt rögtön Colin Farrel játssza, II. Philipposzt Val Kilmer, Olümpiászt Angelina Jolie, az idős Ptolemaioszt pedig Sir Anthony Hopkins... Asszem, ennél többet nem is kell mondanom.

A film és a sztori sem miattuk rossz, ő hozzák a minőséget, bár nem kiemelkedő az alakításuk.

Mi a legnagyobb problémám akkor a csúsztatásokon felül? A tévesztések, amiket leírtam, és az, hogy az összes szereplő rossz tulajdonságait domborítják ki, de a szánkba rágják, hogy ők igazából jók (pl. Alexandrosz csak a gaugamelai csata előtt kap lehetőséget arra, hogy megmutassa: nem utálatos ő). Mire gondolok itt? Philipposzról senkinek eszébe nem jut a film után, hogy Makedónia legnagyobb uralkodója (igen, de nem a legnagybb hódítója), csak az esik le neki, hogy alkoholista barom, aki kitagadja fiát. Alexandrosz egy sértődékeny kis p*cs, bezzeg ha hatalom kerül a kezébe, mindenkit kinyírna... Egyedül Olümpiász jelleme olyan, amilyen: büszke, és nagy hatást gyakorol a fiára. Ja, viszont nem ő öli/öleti meg Eurüdikét: a valóságban a menyasszony (a menyegző idején 19 éves) beleőrül férje halálában, s tébolyodottságában megöli csecsemő fiát.

No de zárjuk le a témát. Összefoglalom véleményem: túl sok mindent akartak megmutatni, ehhez mérten kevés idővel, így sok minden kimaradt, ami fontos, egynéhány olyan dolognál fontosabbak is, melyek bekerültek. A sztori egyébként dögunalom, rengeteg az üresjárat, két csatából egyik rosszul van beállítva. A színészek jók, de nem kiemelkedőek, és mindenki rossz oldalról van bemutatva.

Nem jó!

5/10

Szép estét!

A hetekben rászántam magam, és beleástam magam Dizsingisz kán életébe, hogy ezt a filmet meg tudjam nézni, és tudjam, mi igaz, mi nem. Hát, sok minden nem...

Spoilerveszély!!

Nos tehát, nézzük csak meg a szinopszist, aztán pedig jobban beleássuk magunkat Temüdzsin sztorijába! :)

Temudjin története a XII. századból aligha cseng ismerősen, hiszen mikor megismerte és félni is megtanulta nevét a világ, akkor már Dzsingisz Kánként emlegették. Sergei Bodrov trilógiájának első része Temudjin felemelkedésének viszontagságos útját mutatja be. Apja, a kán halála után magára marad, de célját nem téveszti szem elől: a mongol törzseket egyesíteni kell. - PORT.hu

Hjajj, hol is kezdjem? Először is, nem Temujin. Magyarok vagyunk, Temüdzsin. A film első snittje a Tangut Királyságban játszódik, először nem tudtam, hogy miért, na mindegy is, még visszatérünk a tangutokra. Az első igazi jelenet már a merkitek (??) földjén játszódik, a kis Temüdzsinnek menyasszonyt keresnek. Na, itt már vannak nagy furcsaságok!

No hát, mik ezek a furcsaságok? Először tudjunk meg pár dolgot Joszügejről, meg a dolgokról. Temüdzsin apja Jiszügej baatur volt, kinek nagyapja Kabul volt. Kabulnak csupán a nevét kell ismerni (kikérdezem! :D ), mivel az ő ideje alatt tömörült két nagy törzs: a kereitek és a merkitek, és a bordzsiginek. A kereitek és a merkitet sokáig állandó háborúban álltak egymással, s Kabul fogta őket össze. Kabul egy, a bordzsigin törzsből származó egyén, melynek egyik legnagyobb és legerősebb nemzetsége a kijat volt. Kabul, és utóda, Bartan baatur is a kijat nemzetség tagja volt. Bartan fia volt Jiszügej baatur, a későbbi Dzsingisz apja. Jiszügej feleségét, Höelünt (Temüdzsin anyját) az olkonutoktól rabolta el, a film szerint azonban a merkitektől (!!). Höelün férje merkit volt, igen. De a szokás azt diktálta, hogy abból a törzsből kell választania feleségét a fiának, ahonnan a felesége származott. Ezért indultak el az olkonutok felé. Az olkonutok földje előtt feküdt az ongirat törzs szállásterülete, s Jiszügejt, meg fiát meghívta egy az ongiratoktól (kik az olkonutok "sógortörzse" voltak), egy bizonyos Dej-szecsen (ez benne van a filmben is). Azonban nem az ifjú kánjelölt választotta Börtét (sem az őt), hanem Dej-szecsen ajánlotta fel lányát, s Jiszügej ebbe bele is egyezett.

Egy másik dolog, hogy Jiszügejt a készítők nem szerették: hamarabb kicsinálták, mint ahogy az megtörtént. No, de hogy értem: Jiszügej az esküvő megtartása után Dej-szecsennél maradt, addig Temüdzsin Dej-szecsennél szolgált: leszolgálta felesége árát, nem indult haza apjával, ahogy a filmben...! Jiszügej egyedül indult haza, habár a filmben látható módon halt meg, az is igaz. De a majdani Dzsingisz egyedül ment haza, s otthon az fogadta, hogy a többiek elmentek, s csak a kiccsalád van a hajdani bordzsigin törzs helyén. A filmben azonban Tarkutaj-kiriltukkal, és néhány harcossal együtt tér haza, már Jiszügej nélkül. Azonban a filmben is összepakolnak a tajcsiutok (a kijat nemzetség riválisa a törzsön belül), Tarkutaj vezetésével.

Egyébiránt a nevekkel sehol sincs baj, az események ábrázolása ilyen szintű csúsztatásokban van megoldva, ami még mindig jobb, mint az Alexander (róla holnap! :) ).

Temüdzsin ezután annak rendje és módja szerint tajcsiut fogságba kerül, és sokáig raboskodik ott - a készítők nagyon szerették Temüdzsint rabszolgaként látni, ugyanis itt már kisfiúként elrabolták, ezzel szemben a valóságban már serdülőkorú volt, mikor elvitték.

Az is igaz, hogy egyszer megszökik, bár nem akkor találkozik Dzsamukával - róla is mindjárt. Tehát igen, első szökése sikertelen, második szökése sikeres, viszont Boorcsuval sem akkor találkozik.

No hát, Dzsamuka a másik (vagy harmadik?) igazi főszereplő. Ami jogos, de egy személyt kihagytak a sztoriból. A film szerint a cobolyszőrmét, amit Börte (az első felesége, Dej-szecsen lánya) hozományaként kapott, Toorilnak adta. Tooril Jiszügej andája (fogadott testvére volt, ugyanaz, mint Dzsamuka Dzsingisznek) volt, s ő adott Temüdzsinnek embereket, miután a merkitek (tényleg a merkitek! :D ) elrabolják Börtét. Dzsamuka Tooril unokaöccse volt, s tényleg Temüdzsin andája, bár nem vérszerződéssel pecsételték meg andaságukat, hanem ajándégokkal, és kétnapi egymás mellett alvással. És azt a bizonyos hollócsontot, amit a filmben Börte kapott meg, a valóságban Dzsamuka.

Toorilt szintúgy nem szerették, olyannyira nem, hogy bele sem írták a történetbe, és kihagyták a merkitek elleni hadjárat győzelmének dicsőségéből - a valóságban azonban Toorilnak sokkal nagyobb szerepe volt ebben a győzelemben, mint Dzsamukának. Nem fogom tárgyalni a tatárok elleni hadjáratát Temüdzsinnek, ugyanis azt a film sem taglalja (mégiscsak Toorillal együtt vívta ki ama győzelmet is...). A hadjárat következménye volt az, hogy Temüdzsint a mongolok kánjának választották, s az igazi szakítás Dzsamukával emiatt történt, nem pedig azért, mert Temüdzsin lelépett pár emberével - ez csak a szembenállásuk kezdete volt. Az első csata Dzsamuka ellen valóban Temüdzsin seregének vereségével zárult, a valóságban azonban NEM adták el rabszolgának a Tangut Királyságba!!

Na, nem fogom elmondani az egész film sztoriját. Ezek csupán az idegesítő apróságok, amelyek a magamfajtának agyára mennek, de ettől egy efféle film nem rossz, és ez sem ezektől az.

Az egyik gond a játékidő (ugyan ez egy trilógia, a másik két részt nem találtam meg...). Ez Temüdzsin felemelkedésének története lenne, mely a legérdekesebb része a nagykán életének. Mégis, fontos részeken csak úgy átsiklunk (pl. a merkitek elleni hadjárat kettő - 2 - perc alatt lezajlik, a tatárokat egy az egyben átugorjuk, Toorilról szó nincs, dzsürkinekről nem is hallunk, és valójában ez a felemelkedésének egy vázlatos képe lesz két órára lebontva.

Egy másik gond az, hogy az idő múlását csak Temüdzsin szakállának növekedésével érzékeltetik (egy ideig, mert utána az sem változik). Höelün 10 év alatt semmit nem változik, Börte még annyit sem (csupán felnő, de ezt leszámítva semmi).

A harmadik problémám a színészi játékkal van: Dzsingisz nem karizmatikus! Merev, mint a májusfa, talán még a színész is unta - akárcsak én. (A gyermek Temüdzsinről inkább nem is szólok, hiszen gyermekszínész, nem várhatunk tőlük túl sokat).

Azonban a filmnek van egy üde színfoltja, mégpedig az, akit a legjobban kéne utálnunk: Dzsamuka! Egyébként nem lehet utálni ezt az embert a filmbéli sztori szerint, hiszen Dzsingisz szolgált rá Dzsamuka haragjára (igazából ez persze nem ilyen egyszerű), és azzal próbálták Dzsingisz hátsó felét nyaldosni, hogy Temüdzsin osztozkodik a zsákmányon...

Na de Dzsamuka! Az őt játszó színész olyan, mintha be lenne állva, egy afféle mongol Jack Sparrow kapitány, aki mindig duruzsol valamit (énekel), vagy nevet. Még akkor is, ha andája ellen kell csatába vonulnia. Imádtam ezt az embert! :D

Meg kéne állapítanunk viszont, hogy akkor hogy is sikerült ez. Ha vázlatot írnánk Dzsingisz felemelkedésének történetéből, és a vázlatot kivázlatolnánk, akkor megkapnánk a forgatókönyvet - egyik hülye osztálytársad átiratában, aki szerint Temüdzsin tangut rabszolga lesz, s Börte szökteti meg - jelzem, a szöktetési "akció", és a Tangut Királyságbeli tartózkodás pocsék, unalmas, semmire nem jó, csak az időnket pazarolja az a rész... A film sokkal inkább koncentrál Dzsingisz lelki világára, ami nem lenne baj, ha karizmatikusabb egyén lenne (esküszöm, kicsiként, mikor alig csinál valamit, szimpatikusabb...) a filmben. De a hadjáratairól alig tudunk meg valamit, így nem túl nagy életrajzi értékkel bír.

A film arra jó, hogy kedvet csináljon a nagykán valódi életéhez.

6/10

Szép estét mindenkinek!

A Forrest Gumpot régen láttam nagyon, de a hetekben újra megnéztem, s szokásához híven elgondolkodtatott.

De ki is Forrest? Egy kisvárosi fiúcska, akinek gerincferdülése van, ezért járógép kell a lábára. Továbbá egy kicsit "lassabb a többieknél" - gondolkodásban. Van, hogy amerikai foci-bajnok, van, hogy katona, esetleg nemzeti hős, vagy éppen halász. A XX. század második felének amerikai történelmének minden fontosabb pillanatánál jelen van, találkozik Elvissel, Lenonnal, vagy éppen Nixonnal. Ott van a feketék polgárjogi harcainak első eredményeinél, a vietnámi dzsungelben harcol, vagy pingpongozik a kínaiakkal. Ezen események jelentőségét azonban nem fogja fel, csupán az ő naiv világában él.

Tom Hanks briliáns. Komolyan! Az arca, a mimikája hol vicces, hol pedig szánalomra méltó, rendkívül jól viszi a figurát (de legalábbis jobban, mint Sean Penn a Nevem Sam-ben...).

Forrest rendkívül naiv, gyermekded lélek, de amennyire naiv, annyira jólelkű is, egyszerűen nem ismeri a rosszat. Pl. a fekete anarchistáknál való látogatásakor a fekete frázisokat vág a fejéhez, ő pedig leveri Jenny akkori fiúját (Jennyről mindjárt), majd távoznak. Ekkor még odaszól a feketéknek: "Bocsánat, hogy elszúrtam a Fekete Párduc-bulijukat." Egy kicsit részletezném még a filmet.

A filmnek nem egy mondanivalója van. Az egyik az: hogyan lehet jó életünk? A válasz szerintem ez: úgy, ha önmagunkat adjuk. Forrest ugyanis semmilyen helyzetben nem játssza meg magát, sőt, nem is igen hazudik, maximum kegyes hazugságból, s azt is azért, mert "a Mama szerint az nem bűn".

Egy másik fontos dolog a történetbe rejtett társadalomkritika, az emberi értékek közt húzódó nagy szakadékok egyes emberek számára, vagy hogy a történelem viharában az emberi élet sz*rt sem ér. Ja, és hogy így is bárki formálhatja a történelmet, erre itt van maga Forrest.

Egy harmadik az, hogy általában túl későn jövünk rá arra, hogy ki a fontos számunkra, és kit szeretünk igazán. Ezt Forrest és Jenny kapcsolatában láthatjuk, persze nem Forrest az, aki meging, hiszen ő végig csak és kizárólag Jenny-t szereti. Jenny viszont nem igazán tudja, mit is érez, s bár sok mindent elkövet - nem csak Forrest irányában, de a maga irányában is, a film felmenti őt, valahogy úgy, ahogy Madách tette Évát Az ember tragédiájában, a prágai színben, tehát nem Jenny a rossz, hanem a kor, amibe született. Ezáltal egyébként leírtam a társadalomkritikát is...

A negyedik az, hogy a barátság mindennél fontosabb! És mindig lesz valaki, aki igaz barátod lesz, s nem feltétlenül olyan, mint te, lehet, hogy fekete az ipse, de lehet, hogy rokkant, sőt, lehet, hogy az egyén nőnemű lesz!

Nos hát, térjünk rá Forrest és a film mondanivalója után a főbb mellékszereplőire.

Jenny (Robin Wright), Forrest egyetlen és igaz szerelme, gyerekkoruk óta ismerik egymást, Forrest mindig megvédi, ahol csak tudja. Ő általa ismerjük meg picit jobban a hippiket, és ő a madách-i prágai nő - mint már mondtam, csak más kontextusban: ő nem megcsalja férjét, és nem kér pénzt: drogozik, iszik, és mindenkivel összefekszik, szóval, rendes hippi. Hosszú haj, peace, stb. Túl későn jön rá, hogy Forrest nem csak a barátja...

Dan hadnagy (Gary Sinise), a megtört lélek a vietnámi háború után, aki nem találja a helyét a hazájában; kurvázik, iszik, s őt legalábbis kínozza a bűntudat, hogy nem halt meg a csatamezőn, helyette elvesztette a lábát, de életben marad. Forrest mellett végülis megtalálja a lelki  (félreértés ne essék, Forrest barátsága segít neki ebben) - és a biztos megélhetést.

BB (Mykelti Williamson), Forrest egyik legjobb barátja, aki folyton a rákászatról beszél. Többet nem is nagyon tudunk róla, csak azt, hogy odavan a rákokért.

Muszáj beszélnem a zenéről. Ugyanis az, baromi jól össze lett vágva, s amit ehhez komponáltak, az is fenomenális, nagyot dobnak a hangulaton. Felcsendül a Sweet Home, Alabama; a Fortunate Sun, és rengeteg más, korabeli sláger.

Ezzel a jelenettel lehet összefoglalni a filmet, és igen, így kell "kretént" játszani!

Üdvözletem!

Témáját tekintve ugyebár visszatértünk a háborús filmekhez. A most következő film - amit be szeretnék jelenteni - sem tér el az előzőektől. Ez pedig a The Monuments Men, melyet George Clooney rendez, az USA-ban pedig 2013. december 18-án kerül a mozikba.

A főszerepet Clooney alakítja, felbukkan Matt Damon is, mellettük Bill Murray, Cate Blanchett, Jean Dujardin és John Goodman is játszik. A második világháború idején játszódó, megtörtént eseten alapuló film művészettörténészekről szól, akik azért harcolnak, hogy visszaszerezzék a Hitler által eltulajdonított és megsemmisítésre szánt műkincseket.

Bővebben: nem fikciós könyvet filmesít meg, ami amerikai és brit muzeológusok és művészettörténészek egy csapatáról szól, akik a második világháború idején azért küzdöttek, hogy Hitler ne tehesse rá a kezét az európai műkincsekre, amelyekből gyűjteményt kezdett felhalmozni, illetve ne semmisíthesse meg azokat a műalkotásokat, amiket kártékonynak és "degeneráltnak" talált. A könyv 1944 júniusától, a normandiai partraszállástól 1945 májusáig, az európai háború végéig követi az eseményeket.

Üdvözletem!

(Végre) Ígéretemhez híven megnéztem a Zero Dark Thirty - A bin Láden-hajsza c. filmet. Annyit tudni kell, hogy sajnos várható volt az, hogy nem ez a film nyeri majd el a legjobb filmnek járó Oscar-díjat: a Gála előtti hetekben sok támadás érte a filmet, amiatt, hogy bemutatta a CIA által alkalmazott kínzásokat, ugyanis szerintük (hogy a szervezet jelentette-e ki maga, arra nem emlékszem, de ha jól emlékszem, akkor igen) az afganisztániakon "ilyen kínzásokat nem alkalmaztak". A magyarázat szerint van egyfajta "durvább kihallgatási módszer", ugyanúgy vízzel dolgoznak, de közel sem öntik azt a delikvens szájába egy kendőn keresztül. A valódi módszer szerint egy vizes kendőt terítenek a kihallgatott fél szájára és orrára, ez pedig olyan ingereket kelt az agyban, hogy az ember teste azt hiszi, fuldoklik.

No de, térjünk rá a filmre magára.

A Zero Dark Thirty - A bin Láden-hajsza c. film - a címéből láthatóan - Oszama bin Láden, AL-Kaida vezető elfogását meséli el - mind a 10 évet.

A főszereplőnk, egy Maya nevű CIA-ügynök, aki a főiskolából kikerülve rögtön a bin Láden utáni nyomozásban találja magát, Afganisztánban. A film elején azonnal a kihallgatóteremben találjuk magunkat, ahol egy afgán férfit kérdezgetnek, aki nem válaszol természetesen. Láthatjuk, hogy az itt alkalmazott "durvább kihallgatási módszer" megviseli a Jessica Chastain által alakított ügynököt, de bent marad. Hogy ki a kihallgató? A Fékezhetetlenből (is) ismert Jason Clarke. Szerintem az ilyen erőszakosabb szerepek jól állnak neki, baromi hiteles ( - természetesen Chastain is, de róla később). Rövid időre azért búcsút kell majd vennünk Howard Bondurant-tól, viszont a sztori előrehaladásához annál szükségeltetőbb: ekkortól kezdi átvenni az egész nyomozási ügyet Maya, és innentől kezdődnek az igazi események.

Az, hogy a cím azt sugallja, hogy ez egy akciódús film, nos, a magyar kreativitásnak köszönhető csupán. Hajsza? Nem. Vadászat? Sokkal inkább! Maya minden követ megmozgat, hogy elkapja a terroristavezért, és erre hamarosan személyes oka is lesz (viszont nem fogom megmondani, hogy mi az! ;) ). Hogy valóban ezen események miatt vágott bele a nyomozást vezető ügynök ily' módon (ez a kemény, harcias nyomozás), azt nem tudom, de ha nem is így volt, nem probléma. Sokkal egyszerűbb nézői szemmel így azonosulni a főszereplővel, hiszen a személyes ok mindig meghatóbb, vagy izgalmasabb, vagy szerethetőbb...

A lényeg, mint mondottam volt, az, hogy nem az akciótól lesz izgalmas a film. Hozzá nem is nagyon tesz, szerintem. Az viszont sokkal inkább, hogy a nyomozás szinte minden részletébe bevezetnek minket, sokkal inkább feszültségfokozó. Pláne, hogy miután már hatezredjére halljuk az Abu Ahmed al-Kuvaiti nevet, már rohadtul tudni akarjuk, hogy ki a fene is az! Én legalábbis nagyon szerettem volna :D

Fokozza a feszkót továbbá az idő maga. Nem, nem a játékidő. A valós idő múlása! Úgy értem, 9/11 után is voltak támadások, gondoljunk csak a londoni metró elleni támadásra. Azért fontos tényező az idő, mert tudjuk, hogy megy, és nincs semmi érdembeli információ a terroristavezér tartózkodását illetően. Megbeszélések sorozata, majd kis keresgélés, egy-két robbantás, és néhány lövés is eldördül azért, igen.

Ja igen, robbanás, meg lövöldözés! Mondtam már, hogy nem rak hozzá a sztorihoz. Igazából csak úgy vannak. Nem, nem azt mondom, hogy feleslegesek, félreértés ne essék. De az itteni robbanásokban semmi művészi nincs, mint mondjuk az a A bombák földjén-ben volt. A cél az, hogy megtudjuk: a Közel-Keleten ilyen volt (és nem mellesleg ilyen ma is) a helyzet.

A film fejezetekre van bontva, mint pl. "Emberi mulasztás", vagy "A kanárik" - feliratosan néztem, nem tudom, hogy ezt a szinkronos változatban (ha van olyan) hogy fordították le. Mindenképp be kell számolnom az utolsó fejezetről, magáról az akcióról. Nem, nem lövöm le a poént - megteszik azt a filmben is, méghozzá szó szerint... Csupán annyit szeretnék elmondani, hogy láthatóak a filmben azon - vagyis olyan - Black Hawk-ok, amiket az akció során alkalmaztak.

No de, a színészek alakítása? Zene?

Nos, a főszereplőnk, Jessica Chastain, vagy éppen Jason Clarke, vagy bárki más szerintem jól játszik. Nem kiemelkedő, de jó. És hozzá kell tenni, hogy ilyen filmek nem mindig potyognak a színésznők részére. Nem sok olyan női szerep van, ami komoly. Ez az volt, és az Oscar-jelölt színésznő megoldotta, pont annyira, amennyire kell. A zene jó volt, illett a film hangulatához.

Sokat olvastam olyat, hogy ez az amerikai patriotizmusról szól, egy újabb Amerika-imádó film. Szerintem nem. Sőt, szerintem baromság mögé látni bármiféle mondanivalót. Nem menti fel egyik felet sem, de piedesztálra sem igen emeli Amerikát - a Közel-Keletet meg pláne nem. Csupán elmeséli, hogy hogy történt.

Hiba, ha van is benne, akkor az icipici, nemigen zavaró, csak azért mondom el, hogy tudjuk - és amit az amerikai háborús filmeknél ki szoktam emelni (tudjátok: nem úgy tartjuk a fegyvert, ez nem az a harckocsi, ilyen nem volt, stb...). Az egyik a vizes kínzás, ugye. A másik pedig a két helikopter. Illetve az, hogy csak az a kettő van a vásznon. A valóságban azonban négy helikopter ment Abottábád városába: a két Black-Hawk, és két Chinook helikopter, ami a kommunikációs felszereléseket szállította. Egyébként minden eszköz helyes, sőt, még egy kutya is velük van Geronimo elkapásakor, ahogy az a valóságban is történt. Ja igen, a kódnév is helyes... (Geronimo volt bon Láden kódneve. A név pedig egy indiánt takar, egy westernfilmből.) És persze a holttestet sem a filmben látható módon azonosították, de egyébként valahogy így történtek a dolgok.

Szerintem jó volt, érdemes megnézni.

8/10