BO Filmrovat

Szép napot mindenkinek!

A mai célpont egy kétrészes tévéfilm/sorozat (nem tudom, hogy két részre mondhatjuk-e, hogy sorozat? :D ) lesz, amely a Hitler - A Sátán felemelkedése (Hitler - The Rise of Evil) címet viseli. Szinopszis:

Robert Carlyle, a brit színész alakítja a XX. század lehíresebb diktátorának szerepét ebben a kétrészes életrajzi tévésorozatban. A film végigköveti Adolf Hitler életét gyermekkorától 1934-ig, amikoris Németország abszolút uralkodójává vált. Tanúi lehetünk Hitler sikertelen erőfeszítéseinek, hogy nagy művész legyen, frusztráltságának, amint látja, miként hullik szét fogadott hazája az I. világháborúban, elhatározásának, hogy Németországot ismét saját lábára állítja azzal, hogy kihasználja a nemzetet a háború után sújtó gazdasági megpróbáltatásokat és a népben rejlő antiszemitizmust, láthatjuk 1923-ban bekövetkezett letartóztatását, tanúi lehetünk Hitler heves szónoklatának a Mein Kampf-ról, a nemzeti szocializmus növekvő népszerűségének és a szenilis kancellár, von Hindbenburg (Peter O'Toole) hibás döntésének Hitler "semlegesítésére", amikor egy viszonylag jelentéktelen politikai poszthoz juttatta 1933-ban. Láthatjuk Hitler rövid ideig tartó románcát unokahúgával, Geli Rauballal, valamint hosszabb kapcsolatát a tiszteletre méltó Eva Braunnal. - PORT.hu

Szinopszisra vissza: nem tudom, hogy a kancellárság mióta "jelentéktelen politikai poszt", na mindegy... Egyébként, ami le van írva, többé-kevésbé helytálló. De nézzük csak meg, miket mutat be a film, és miket nem domborít ki annyira!

Kidomborítja a kor antiszemitizmusát, de azt rendesen. Láthatjuk rossz kapcsolatát apjával (amit a Mein Führer... is kiparodizál), hogy festő akart lenni, amiket mindenki ismer... Láthatjuk a bécsi "kalandokat", majd müncheni tartózkodásába is betekintést nyerünk. Kitör a Nagy Háború, úgyhogy egy icipicit még háborúskodunk is, majd Dolfi megsebesül, és vége a háborúnak. És azt hiszem, innen kezd igazán érdekessé válni a film, ugyanis megnézhetjük, hogyan erősödik meg a Német Munkáspárton belül - habár az nem derül ki, hogy Adolfunk először "csak" a párt propagandafelelőse, de ez nem is olyan lényeges. Közben pár mellékszálat is behoznak: Fritz Gerlich újságíró sztoriját (később még visszatérünk rá!), és a Hanfstaengl-családot, mert a családfő, Ernst lesz Hitler propaganda-tanácsadója, vagy valami olyasmije... Ernst, a nagyvállalkozó, a kapitalisták kapitalistája, hiszen Hitlerben is egy "csiszolatlan gyémántot" lát. Ezért is mutatja be a német iparmágnásoknak, s Hitlernek rajta keresztül sikerül elbűvölnie őket. Beszédek tömkelegét hallhatjuk, amelyek lehet, hogy a valóságban is elhangzanak, mindegy, a lényeg, hogyha nem hangzottak el, akkor is jól meg vannak írva.

Amint Dolfinak lesz egy kis pénze, életre hívják azt a szervezetlen bandákból álló szervezetet, melynek élén egy homoszexuális "hadvezér" áll: az SA-t. Az SA-ra is vissza fogok még térni, mert marha fontos!

Az első rész a rosszul elsült müncheni puccskísérletig és a tárgyalások kezdetéig mesél, a második rész a börtöntől a Führerré válásig tart.

A második részről annyit még, hogy ott már nem a beszédeké, az agitációé a vezető szerep: az NSDAP ugyanis 1923 után a parlamenti többség "törvényes" keretek közt való megszerzésére törekedett. Azért az idézőjel, mert annyira azért mégsem volt ez törvényes: az alakulóülésen felálltak a náci képviselők (a legjobb jelenet az egész filmben, mikor az egyik alakulóülésen a megbízott NSDAP-képviselő odaszól a többieknek: "Uraim, indulhatunk." - aztán felállnak), zavarták az országgyűlés munkáját, stb, stb. A Párt hatalma azonban így is nőtt, még akkor is, ha egyes újságírók - Fricink is - ellenük munkálkodtak. És itt jön be akkor megint Frici, ugyanis a sajtó egy-egy diktatúra nagy ellensége lehet, amíg nem szabályozzák azt. És Frici végig kitart, megnehezítve Dolfiék "munkáját". Ezen a szálon keresztül láthatjuk a német sajtó elhallgattatását, szabályozását, és a Párttal ellenszegülőknek szánt sorsot is.

Adolf nőügyei, mert erről is szól a film - azért ne várjunk túl nagy romantikát egy szeretethiányos, de agyilag nem teljesen ép embertől. Hitlernek tán' egy igazi szerelme volt, mégpedig az unokahúga (mondom, hogy nem teljesen ép..), Geli Raubal, aki öngyilkosságot követ el. Eztán jött Eva Braun, aki 1945. április 26-áig vele is marad. És igen, a két nővel való kapcsolata kb. ilyen volt. Nem is fecsérlem rá a szót.

Hitlert megválasztják, igen, addig nőügye, szavazások, stb. Ezután fokozatos korlátozó intézkedések, meg ilyesmik. De a Párton belül hatalmi játszmák tömkelege folyt! Beszéljünk egy kicsit Ernst Röhm-ről, és az SA-ról. Ernst Röhm, az I. világháború veteránja volt, később egy szabadcsapatot vezetett Bajoroszágban - ők szabadították fel Münchent a kommunista uralom alól. Ja, egyébként köztudottan meleg is volt. Az SA vezérkara sokszor tivornyázott (ital+férfiak közötti hedonista, szexuális kapcsolatok hálója...), Röhm maga pedig folyamatosan (férfi) szeretőket tartott, stb. Az SA maga pedig egyáltalán nem adta vissza a nemzetiszocialista ideált: ez egy csürhe volt, ki kell mondani. Akkor miért szövetkezett vele, velük Dolfi? Egyszerű: "Ha nincs ló, jó a szamár is"-alapon, hiszen politikai pályafutásának kezdetén Münchenben (egyébként máshol sem nagyon) volt olyan szabadcsapat, amely megtestesítette volna a hitleri ideált. És amúgy is: ezek felszabadították Münchent. És igen, addig, amíg kocsmákban meg utcákon kellett összeverni pár pirospozsgást, teljesen meg is felelt e szervezet Hitler céljainak. Csakhogy a törvényes keretek közé való áttérésnél a szervezet terhet jelentett - és jelentett volna bárki számára. Pláne, hogy amíg Hitler konszolidálni próbálta magát és pártját, addig ezek a barmok folyamatosan a nemzetiszocialista forradalom eljöveteléről papoltak. Ilyen helyzetben Adolf, bár Röhmöt barátjának tartotta, kénytelen-kelletlen le kellett velük számolnia. Illetve nem is csak neki. Ekkorra ugyanis már létrejött az SS, és az a szervezet folyamatosan növekedett - és sokkal szervezettebb is volt, mint a Sturmabteilung. De Röhm már a Reichswehr élén akarta magát látni, amit természetesen a Reichswehr tábornokai nem igazán akartak. Himmler hatalmát akarta megszilárdítani, Hitlernek pedig választania kellett a terhet jelentő SA és a rendet képviselő Reichswehr, és ezáltal az iparmágnások között - kik kezében jelentős hatalom és pénz halmozódott fel. Ezért kellett végrehajtani az SA likvidálását, és nem azért, mert Dolfi és Ernst összevesztek, mint az óvodások. Ezt a film jelentősen leegyszerűsíti.

Egyébként láthatjuk még a dachaui tábor megnyitását, és azt, hogyan jutunk el egyáltalán a kancellárságig, majd a Führerségig, végig mutatva azt: a hatalom egyre inkább a címszereplő kezébe kerül.

És a színészek? Ők jók, de Carlyle! Na, ő marha jó! Először kétkedve ültem neki a filmnek, mert a haján, bajszán és ruháján kívül nem igazán hasonlít Dolfira, de ahogy elkezd játszani, rájössz: ez Adolf! A mimika, a mozdulatok, Hitler. Kész.

Amúgy minden korhű, a zene hihetetlen jó!

MEG KELL NÉZNI!!

10/9