Üdvözletem!
A Fészbukon már ezt is beharangoztam a héten. Most meg fogom ejteni eme "aktust". A mai filmünk tehát a 2011-es Memorial Day c. amerikai film.
Az Emlékezés Napján a 13 éves Kyle Vogel megtalálja nagyapja második világháborus ládáját. Kényszeríti, hogy meséljen a benne levő tárgyakról. Tárgyakról, amik nem mind kellemes emlékűek. Az öreg belegyezik és attól kezdve másként tekint a fiúra…
Nagy várakozással ültem neki, lehet, hogy ez is volt a baj, többet vártam tőle, mint ami. De a legnagyobb baj az, hogy a film is többet vár magától. Egy nagy drámát akartak összehozni, de egyetlen elem sem gondolkodtatott el igazán, vagy váltott ki belőlem mélyebb érzelmeket - mint mondjuk a There Be Dragons.
Az expozíció a következő: Kylie Vogel kint szolgál Irakban, 2005-ben, és egy tálib bombától bekapott repesz miatt kórházba szállítják - a szilánkot ő maga veszi ki, puszta kézzel, hogy eltegye magának. A kórházban egy hadnagynak kezd el mesélni a viselt dolgairól, hogy miért is kezdett eltenni minden sz*rt: a nagyapja ládája miatt, amit bújócskázás közben talált meg, 1983-ban, az Emlékezés Napján. A ládában sok cókmók van, például egy Walther P38-as is. Nagypapi először nem akar mesélni, de aztán "belejön" - az idézőjel azért, mert nem valami hosszú sztorik, csak elhúzzák az akadékoskodásokkal.
A történet lyukaira is rá kell világítanom. Tehát, nagypapi, mint hadnagy szolgált a 82. ejtőernyős hadosztálynál. Legelőször a Market Garden hadműveletben találkozunk velük a filmben, itt szerzi meg a fiatal Vogel hadnagy a Lugert. Ekkor még rendben is voltam vele, rendben van, először lát halott embereket, jó, hogy mélyen érinti a dolog. De később tesz egy ilyen kijelentést: "Normandiánál minden jobb." Most akkor mi van??? Nem azért a két dollárért, de ha az ember már csaknem négy hónapja harcol, szinte megállás nélkül, akkor nem viselkedik úgy, mint egy odasz*rt baka. Remélem, értitek, mi a gondom. (Jelzem, hogy ezután egy hosszas drámai nézés következett.)
Nagypapi összesen három sztorit mesél el, ezek egyenként kb. 5-10 percesek, mert Kylie a hadnagynak (nőnemű) többet is mesél, azt, hogy ő miket gyűjtöget most. Elmeséli egy behorpadt műanyag vizesflakon (figyeld ezt a művésziességet!) történetét gyorsan-frissen, migrénnel küszködve. Egyébként nagypapi három sztorija közül a legdrámaibb a barátjának halála. A probléma csupán az, hogy nem volt elég időnk megismerni a karaktert, így az elvesztése sem érint meg minket annyira. Sőt, egyáltalán nem. Pedig a sztoriban volt szufla...
Ja, és az ifjú Kylie és a nagypapa kapcsolata volt a legjobban eltalálva. Ugyanis míg előtte mindig csak zsörtölődött, lecseszte az összes gyereket, Kylieval, ahogy megértette őt, másképp bánt - láthatóan őt jobban bírja. Ami persze érthető - bár nem szép dolog - hiszen a fiú végre választ kapott a Miért?-ekre, és tudja, hogy nagypapit mi tette olyanná, amilyen. És persze végre valakinek elmondhatta azt, ami benne felgyülemlett - ezen a téren azonban a film nagyot alakít, tényleg. Nagyon eltalálták, csak nincs meg hozzá a rendkívüli háttér.
Többet nem is nagyon lehet róla írni - sajnos. Összességében semminek sem megy el, az egyetlen pozitívum a nagypapa-unoka viszony, több pozitívumot nem tudok felsorolni. Ha Ti tudtok ilyet, szeretettel várom! :)
3/10
Ui.: Hétfőn (okt. 22) 1956-hoz kapcsolódva két filmet mutatok majd be. Az egyik a Szabadság, szerelem, a másik pedig A vizsga lesz. :)
