Szép jó napot!
Sokat gondolkoztam rajta, hogy erről a filmről beszéljek-e, vagy sem, végül is arra jutottam, hogy beszélni fogok róla. Nem túl jó, de közel áll a szívemhez, mivel ez volt az első ilyen jellegű (vagyis történelmi) film, amit megnéztem pár évvel ezelőtt. Ambivalens érzéseim vannak ezzel a filmmel kapcsolatban.
Szinopszis: Artúr (Clive Owen), a Római Birodalom legészakibb védvonalának őrzésére kirendelt sereg vezére alig várja, hogy elhagyja Britanniát, és visszatérjen Róma biztonságos falai közé. Ám mielőtt elhagyná a szigetet, lovagjaival együtt még egy utolsó nagy megbízást kell teljesítenie, aminek során ráébred, hogy ha Róma elveszik, Britanniának szüksége lesz egy vezérre, aki betölti az űrt. Valakire, aki nemcsak a szászok fenyegető támadásától védi meg az országot, hanem megmutatja az utat egy új korszak felé. Artúrnak Merlin (Stephen Dillane), a brit csapatok vezetője segítségével, valamint a gyönyörű és bátor Guinevrával (Keira Knightley) az oldalán kell megtalálnia az erőt önmagában, hogy elfordítsa a történelem kerekét. - PORT.hu
Nos, először pár szót a film körülményeiről. Tehát, a Trója elkészülte után járunk, amiben is az Íliász cselekményét realizálták - természetesen egy hollywoodi szuperprodukció keretein belül. Sok pénzt kerestek vele, a hölgynézők pedig bámulhatták kedvükre Brad Pittet. Ennyiben ki is merül minden előnye. De kellett valami, amit realizálhattak volna, és egy hasonló legendás történetről és személyről készült a következő film, az Artúr király.
Pár szót az Artúr személyről. Igazság szerint a történet nem egységes, és Artúr személyét illetően is három alternatíva létezik: 1.: egy kelta eredetű király volt (ami talán a legvalószínűbb), aki egyesítette a brit törzseket a rómaiak kivonulása után; 2.: római vezető volt, aki a szászok ellen harcolva egyesítette a népet (ez nem túl valószínű, hiszen a szászok kiverése után brit kiskirályok vették át a hatalmat Britanniában, de a film ezt a történetet képzeli el); 3.: középkori király volt (ami a középkori, megmásított mondák alapján lehetne igaz). Ki melyikben hisz, ugye.
"Artúr a mondák szerint a brit Uther Pendragon király és Yguernen (Ingerna, Ygraine) cornwalesi hercegné asszony fia volt. Anyja titokban nevelte, majd Merlin kiadta dajkaságba Ectorhoz, mert ellenségei ármánykodtak ellene. Istenítéletből mégis királlyá vált, egyedül ő tudta kihúzni a kőbe vágott kardot. Kiásatta Bron fejét, mely az országot védte a hódítóktól, ezzel lehetővé vált a honfoglalás. Legyőzte a szászokat, meghódította Skóciát, Izlandot, Írországot, Galliát, Norvégiát, Dániát és a monmouthi Uskban fényes királyi udvart rendezett be. Udvartarása volt Carduelben majd Carleonban is székelt. Vára neve Camelot. Hősök, vezérek vették körül, akiket a hagyomány a kerekasztal lovagjaiként ismert a későbbiekben: Gawain, Lancelot, Ivain, Keu, Ither stb. Az asztal alakját Merlin tanácsolta, hogy kifejezze az egyenlőséget.
Ellenségei, ellenfelei Vivien, aki eltávolította Artúr mellől Merlint, és Mordred, Artúr unokaöccse, aki Artúr távollétében koholt vádakat terjesztett Artúr feleségéről, Ginevráról és Lancelotról.
Mialatt Artúr Galliában harcol a római császár ellen, feleségét, Ginevrát Mordred (Medrant), Artúr unokaöccse meghódítja és vele együtt az egész ország is az ő kezébe kerül. Artúr a győztes galliai hadjáratból hazasiet, hogy bosszút álljon boldogsága megrontóján, s a Camlan folyó mellett vívnak véres harcot. Artúr győz ugyan, de maga is súlyosan megsebesül. Halála előtt Bedivere lovaggal visszaküldeti az Excaliburt a Tó asszonyának, majd Avalon szigetére viszik s azóta várják, hogy visszatérjen, ha népe nagy veszélybe kerül." - Wikipédia.
Nyilvánvalóan ez a kelta monda (ill. annyit hozzá, hogy a középkorban rendesen megmásították a mondakört, így lehet az, hogy egy kőből húzta ki a kardot, és nem egy tó istennője - hiszen az nem keresztény, nekik csak egy istenük van - adta kezébe), a középkorban elterjedt monda szerint a Szent Grált kereste - pedig hát egyszerűbb lett volna akkor megkeresnie a Templomos Lovagrendet, mer' ők tudták is, hogy hol van...
No, vissza a filmhez, ami ugye a második alternatívát fogadja el, hát fogadjuk el mi is azt.
A film Lancelot narrációjával kezdődik, ahol elmondja, hogy a szarmaták miért is szolgáltak a rómaiaknak (egy rosszul elkészített térképen mindezt, a szarmatákat ugyanis pár száz kilométerrel észak-nyugatabbra rakják eredeti előfordulási helyüktől, ugyanis ők a valóságban Pannonia és Dacia provinciák területén éltek). Majd harcolunk, stb, stb.
Igazából ez expozíciónak jó, hiszen fel kell vázolni a helyzetet: a (nyugat-)római uralom gyengül, a vadak egyre szemtelenebbek, stb. Ja, és bevezették a keresztény vallást, mint egyetlen vallást. Ami azt hihetnénk, hogy szülhet ellentéteket, de igazából senkit nem érdekelt a kereszténység, mer' mindenki demokráciát akart...
Nos, először is Artúrról, a karakterről. Ő 'A' vezér. Jó vezér, csak Clive Owen igazából egyetlen arckifejezéssel operál az egész film alatt (kivéve, ha Artúr mérges. Akkor azért összeráncolta a homlokát, de egyébként chuck norris-i rutinnal maradt mozdulatlan a pofija). Ja, és állítólag ő marha híres, mer' a bennszülöttek is ismerik (meg az Excaliburt is - de a Trónok harcából tudjuk, hogy az igazi harcos nevet is ad a kardjának ;) ). De erre csak utalgatnak...
Vannak lovagok, akik... állj! LOVAGOK! A római korban a lovag nem egyenlő a középkori lovaggal. Az ókori Rómában a lovagok egyfajta pénzarisztokráciát képeztek, ők voltak a polgárság legmagasabb rétege, de nem harcosok voltak ők, mint a középkorban, és mint a filmben. Ezt jó tisztázni.
Szóval, Artúr lovasai, maradjunk ennyiben. Ők mind szarmaták, ehhez képest valamiért mind másféle páncélban vannak. Ha ezt felírjuk negatívumnak, felírhatjuk pozitívumnak is, ugyanis tök jó, hogy nem lovagkori páncélzatban szaladgálnak a szereplők, és nem is teljesen római páncélban. Jól néznek ki, na. Ja, és rendkívül lazák, ami pár egész humoros pillanatot is okoz - Lancelot néha mintha saját paródiája lenne.
Az ellenség legalább nem (teljesen) arctalan, hiszen ismerjük a vezért meg a fiát is. Mondjuk, egy kb. 30 ezres seregből nem éppen jó arány, de na... :D Megtudjuk, hogy csak annyit tudnak csinálni, hogy hullámokban előreküldik az embereiket.
Vannak csatajelenetek is, rögtön az elején, hogy megalapozzuk a hangulatot és hogy rájöhessünk: ez egy elit csapat, akik már régóta együtt harcolnak. De a nagy realizálásból csak az született, amit a Star Wars-sorozatban is láthatunk a Jedi vs. droid harcokban: az ellenség nagyon béna. Konkrét példa: Tristan (Mads Mikkelsen) úgy végez két emberrel, hogy oda se néz! Aztán van egy jeges jelenet, hét ember kétszáz ellen - és nyernek! Arról nem is beszélve, hogy jobb íjászok, mint bárki más, stb, stb...
A végső leszámolást jelentő utolsó nagy csata (Bedon Hill, vagy mi - a RTW: Barbarian Invasionban lejátszható ;) ) idején pedig hat lovas megy neki kétszázötven embernek... Ne haragudj, de ilyen sehol nem fordult elő.
Ja, szerelmi szál. A történet szerint Ginevrát úgy szabadítják ki, hogy... megnézed. A lényeg, hogy Ginevra és Arthur között igazából nincs is szerelem, csak érdek. Úgy értem, nem túl nagy a szimpátia, hiszen a közkedvelt mesének eleget téve Ginevra szíve inkább Lancelot felé húz - de legalábbis vele lazul; nem mintha vele többet beszélgetne.
Van pár ellentét, amiből viszont lehetett volna többet kihozni. Pl. az, hogy Artúr az egyenlőségről álmodik, de nem viheti végbe egy olyan korban, mert igazából ezen elég gyorsan átugrunk, ahogy leadjuk Alectot (aki római, és fiú, tehát a nevének -us-ra kellene végződnie, hiszen az apja pl. Marius, mindegy...), már rá is eszmélünk, addig meg nem is foglalkozunk ezzel a dologgal. Ilyen dolog megint az, hogy Arthur igazából akkor hová is tartozik? Mert megtudja, hogy bennszülött, és gyorsan bele is törődik, pedig jó kis belső ellentét lehetne, na mindegy.
Merlin, akinek alakja minden bölcs varázsló szülőatyja (mert Gandalf, vagy Dumbledore is az ő alakjára vezethető vissza) csak egy bennszülött törzsi vezető, és nem is nagyon kap sok szöveget, így nagy bölcsességéről sem igen tehet tanúbizonyságot.
No, de térjünk rá a színészi játékra. Clive Owen, mint mondottam volt, nem erőltette meg magát, és a többiek sem igazán kiemelkedőek, csak lenyomják rutinból, azt helló. Viszont a 'mellékszereplő' karakterek sokkal izgalmasabbnak hatnak még így is, mint Artúr. A szinkronszínészek sem javítanak a dolgon, ezen a téren se várjunk nagy durranást.
A zene viszont baromi jó. Pláne, hogy egy kelta népdal is (A száműzöttek dala - saját fordítás :D ), ami az adott jelenet hangulatán marha sokat dob, és a többi megkomponált zene is szép, odaillő.
Összességében ez nem olyan rossz film, mint mondjuk A barbár, de nem is egy helydejómúvi. Meg kell nézni, mert elszórakoztat, a képtelenségei ellenére is élvezetes film.
10/7
