Üdvözletem
A hétvégén megnéztem a ma bemutatott filmet. Ez pedig A rettenthetetlen.
A rettenthetetlen jelző William Wallace-t, a XIII. századi skót felkelőt illeti, aki a skót történelemnek valóban az egyik hősi alakja. Sir William Wallace lovag többéves távollét után visszatér szülőföldjére, Skóciába. Kaotikus állapotok uralkodnak: a skót király trónörökös nélkül halt meg, ezért angol riválisa, a kegyetlen és hitetlen I. Edward elfoglalta trónját. A lovagnak hosszú rábeszélés és példamutatás után sikerül ütőképes hadsereggé kovácsolnia elfásult népét. A szépséges Izabella hercegnőt a király saját előnyére próbálja felhasználni Wallace ellen, ám kettejük között szerelem szövődik. A lovagra egyre több veszély kezd leselkedni, a politika és az ármány egyre sötétebb hálóiba kerül, míg végül árulás áldozata lesz. - PORT.hu
A tévedések eloszlatásával kezdeném. Wallace-ról igen kevés átfogó és történelmileg pontos adatot írtak le. Sok történetet a 15. századi vándorénekes, Blind Harry epikájából, a The Acts and Deeds of Sir William Wallace, Knight of Elderslie (Sir William Wallace, Elderslie lovagjának tettei és cselekedetei) című művéből ismerünk, 1470 tájáról. Wallace élt, igen, sőt, fellázadt az angolok ellen, és igen, kivégezték. De Marion léte nem bizonyított, az első angolokat egy velük kötött fogadás miatt ölte meg, akikkel először csak összeverekedett, majd utánuk megölte a főispánt is. Eztán kezdődött az igazi harc. Az sem igaz továbbá, hogy Nyakigláb Edward találkozóra hívta volna a skót nemeseket, akiket felkötöttek - ilyen nem történt. Marion léte nem bizonyított, viszont állítólag Wallace gyűlölte az angolokat, így aztán felvette velük a harcot. Ja, és persze nem húzta meg Wallace az angol trónörökös feleségét sem... :)
De ki is akkor Wallace - a film szerint? Egy egyszerű paraszt, akinek az apját egy kisebb felkelés során megölik, majd a nagybátyja neveli - és tanítja meg franciául és latinul, valamint karddal bánni. Ja, és írni-olvasni is, ami roppant műveltté, ezáltal bölccsé és becsülhető karakterré válik, ami pedig nem árt. Beleszeret egy leányzóba, akit titokban elvesz, mert az angolok újra bevezetik 'az első éjszaka jogát' (ilyen jog tényleg járt a földesuraknak, de mivel általában nagy ellenállást szított, hamar hatályon kívül helyezték).
A film legnagyobb előnye az, hogy néhol egyáltalán nem veszi komolyan magát: pl. egy ír az Istennel beszél fennhangon ("Az Úr most szólt, hogy kihúz a csávából Te viszont nagy szarban vagy!"), vagy teljesen komolytalanul beszél ellenfelével, trágár szavakat hallunk, esetleg a skótok a saját sejhajukat mutogatják az angolok felé. Van egyfajta hangulata emiatt, és van egy másik fontos tényező: a zene. Népi dallamok, skót-kelta ritmusok ismerhetőek fel - skót duda, szóval, áthatja az egészet ez a népies jelleg, ami nagyon sokat dob rajta. A hajviseletről, és ruhákról már nem is beszélve.
Van benne jó pár csata is. Ezek általában bizonygatják főhősünk leleményességét, de nem mindig teljesen így történt, ahogy azt a filmben látjuk, higgyük el neki, mert így is látványos jeleneteket kapunk, amiket el lehet nézni, szörnyülködni - akinek van kedve. Azt természetesen láthatjuk, hogy a skótok jól harcolnak. De miért? Nos, ez az egyik - hanem a - legfontosabb pillére a filmnek. A dolog úgy áll ugyanis, hogy függetleníteni akarták a skótok magukat az angoloktól, igen, mert elnyomták őket. De még véletlenül sem azért, mert ők skótok voltak. A nacionalizmus megszületését a legtöbb történész Jeanne d'Arc-nak tulajdonítja, aki viszont majd' száz évvel ezután született csak. De higgyük el, mert ettől lesz a film igazán átható: a szabadságvágytól, attól, hogy mindenkinek szabadnak kell lennie, legyen az földesúr vagy jobbágy, férfi, vagy nő. Ha ezt nem hisszük el, számunkra a film elbukik. Viszont ha valakit elkap... :)
Lényegében itt át is térhetek a másik fontos témára: a nemességre. Illetve az ő érdekeikre, hogy nem néznek semmit, csak a saját érdekeiket. Ez nyilvánvaló. Tudták ezt az angolok is. "Ez tudott" - csak hogy egy nagyon jó könyvet idézzek... :) És megnyerték őket, igen. És tényleg: eleinte a lázadás, majd annak bukásakor már az angolok oldalán voltak. Ez a része teljesen jól be van mutatva, no persze azért van benne fikció: az utolsó csatában (Falkirk talán) nem azért vonultak el a skót nemesek, mert megnyerték őket az angolok. A lovasság megfutamodott egészen egyszerűen. Persze azért ez a földosztogatós módszer közrejátszott a középkor sok problémás kérdésének elsimításában.
A színészi játék hol jó, hol nem. Úgy értem, Gibbson néha merész arcokat vállal be, néha egy kicsit ripacs is, de apróbb túlkapásokat leszámítva korrektül játszik. Sophie Marceau viszont elbűvölő, és baromi jó!! Jól eltalálta a megtört lelkű hölgyeményt (aki nem mellesleg az angol trónörökös felesége, tehát hercegnő), akit a férje nem szeret (esküvőjükön is csak arcára kap egy habozó csókot), és akit elbűvöl ez az Adonisz, aki a szabadságáért harcol, és rakoncátlan. Habár, ha ez a valóság lenne, akkor nem is igazán szerelmet, de izgalmat fedezne fel a másikban - az egyik amiatt, mert a másik vad, a másik pedig azért, mert az általa szeretett fél művelt, úri körökből származó. Bár ez a szál fiktív, és eltértem attól, amit elkezdtem. Patrick McGoohan szintén elkapta az általa formált karaktert: I. Edward királyt (Igen, ő az, aki Arany versében Ferenc József metaforája... :) ), a lelketlen királyt, aki saját embereit is lemészároltatja, ha kell, és Anglia Nőstényfarkasát (ez Izabella) is képes felhasználni (nyilván fiktív a dolog, de akkor is), ha érdekei úgy kívánják. Egyszóval a színészek munkájára nem lehet (sok) panasz!
Összefoglalva ez egy epikus mű, ahogy azt Gibbson bá' elképzelte, pár fikcióban, ami szükséges volt ahhoz, hogy a filmet átérezzük. Nem veszi feltétlenül komolyan magát, ami szintén jót tett neki. A színészi játék is jó.
10/8
